Hosszú idő után az egyik legkimunkáltabb előadás, ami úgy szól a magyar történelemről, hogy el is tartja magától a tárgyat, és alá is merül benne. Ez így elég szerencsés kombó. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
Eke Angéla öt színházban játszik. Van, hogy főszerepet, van, hogy szinte láthatatlanul mozgat bábot, és van, amikor a szerelemprojektjével utazik világ körüli turnéra. Saját bevallása szerint még keresi magát, és mindenfelé szét akar nézni. PAPP TÍMEA INTERJÚJA.
Zavarba ejtően céltalan, magával ragadóan meseszerű Török Ferenc új filmje. Szeszélyes sutasága ellenére – vagy éppen amiatt – az utóbbi évek egyik legizgalmasabb magyar alkotása. GYENGE ZSOLT ÍRÁSA.
A klasszikus abszurd drámák egyike, a szerző színpadi életművében lezáró érvényű tragikus bohóctréfa két szereplőjének a neve alig tér el egymástól. Kettőn áll az életvásár és halálvárás. A legfrissebb premieren is. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
„Vér, borzalom, veszély” – a Middleton-Rowley szerzőpáros mifelénk alig játszott művében elhangzó három szó akár az egész dráma mottója lehetne, még ha a kecskeméti bemutatót nézve minderről el is terelődik a figyelem. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.