Rákay Philip, Szente Vajk, Kis-Szabó Márk forgatókönyvírók és Lóth Balázs rendező filmje, a Most vagy soha! több mint kétórás film az 1848-as magyar forradalom huszonnégy órájáról. De ez a látványos, keresetten régimódi film nem fog lángra lobbantani senkit. Természetesen nem is ez a célja. MESTERHÁZY LILI KRITIKÁJA.
Szökőévben járunk, így a szokottnál hosszabb lesz az esztendő legrövidebb hónapja: 29 nap telis-tele értékes, izgalmas, hökkentő és kihagyhatatlan kulturális programokkal és produktumokkal.
A Luxemburg grófja margitszigeti előadásán a címszereplőnek jutott az a ki tudja, mennyire hálás feladat, hogy egy refrén erejéig táncszerű hadonászásra és ritmusos tapsolásra bírja a közönséget. STUBER ANDREA ÍRÁSA.
Emlékezetes kép, felemelő pillanat, amikor a magyar válogatottat felemelik a levegőbe a győzedelmes 6:3 közben. STUBER ANDREA KRITIKÁJA.
A legfőbb bűn a gyávaság – ennek a megállapításnak Bulgakov regényében és Gyöngyösi Levente zenés színpadi adaptációjában egyaránt fontos szerep jut. Az opera-musicalt és annak rég várt (online) bemutatóját nem érheti e valóban oly undok bűn vádja. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
Dühös női beosztottak állnak szemben egy kegyetlen kapitalista cégvezetővel, aki igényeiket semmibe veszi, szexista zaklatóként uralkodik rajtuk. A 9-től 5-ig alaphelyzete, ha kissé talán szélsőségesen is, elég pontos látleletet ad arról, amiben élünk. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
Van olyan, hogy egy dráma nem akar évszázadok múlva is érvényes és aktuális lenni, mert írója tudatosan vállalja írása térben és időben korlátozott érvényességét. És ha már ezt az utat választja a szerző, akkor érdemes úgy eljárnia, ahogy Réczei Tamás tette Kecskeméten. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
A Diploma előtt, Herendi Gábor első színházi rendezése megérdemli az alapszakos diplomát. A mesterfokozat eléréséhez azonban szükség lett volna egy bátor dramaturgra. PAPP TÍMEA KRITIKÁJA.