Lajstromba szedett hajdani fotográfusok és műtermek – kiállítva és könyvbe szerkesztve. A szegedi hivatásos fényképészet kezdeteinek emlékei sorakoznak falakon és lapokon, nem a művészet, hanem a mesterség felől nézve. MOLNÁR ILONA ÍRÁSA.
A művészeknek a jelenlét, a kiállítás-rendezőnek az elveiben is átgondolt tárlat a célja, s ez alkotónak, nézőnek is elemi érdeke (lenne). A csak látszólag egyfelé tartó szándékok összesimítása a zsűrire vár(na), amely csak ritkán olyan bátor, hogy el is végezze feladatát. IBOS ÉVA KRITIKÁJA.
Egy kínos irodalomóra; szavalt monológok és dialógusok efemer keverékét adta a Szegedi Focus Műhely középiskolásoknak készített, a beavató színház hagyományához csak szándékában kapcsolódó Antigoné-előadása. GERE ZSOLT ÍRÁSA.
Először a legjobb román színházi rendezőket ismertük meg, aztán jöttek a társulatok is, néhány éve pedig román filmeket nézünk. Rövideket ritkábban, mert azokat nehéz elcsípni. IBOS ÉVA ÖSSZEFOGLALÓJA.
A Hajnóczy-életmű megítélésének kezdettől központi témája a szerző alkoholizmusa és a társadalom peremén, magányos „ködlovagként” leélt élete. GERE ZSOLT ÍRÁSA.
A Szelíd motorosokat olykor el lehet csípni, a Nagyítást az art kinók nagy ritkán meg tudják szerezni, ellenben a Zabriskie Point és az If elérhetetlen. És az Eper és vér is a láthatatlan művek táborát gazdagítja. IBOS ÉVA ÍRÁSA.
Történelem vagy csak történetek összessége? Összeköti-e valamilyen telosz a prágai, párizsi, berlini és amerikai eseményeket? Forradalom vagy csak civil közösségek vágya a hatalomból, jogokból való részesülésre? GERE ZSOLT ÍRÁSA.
„Nagyon szép kiállítás. Angol vendégeinket hoztuk ide. Hiányoltuk az angol szöveget a kiállított tárgyak alatt.” In.: „…és látta Isten, hogy jó”. Válogatás öt évszázad bibliai témájú műkincseiből. Vendégkönyv. Móra Ferenc Múzeum, Szeged, 2008. GERE ZSOLT ÍRÁSA.
Semmi és senki nem az, ami, minden és mindenki megfosztódik valamitől – leginkább eredeti mivoltától -, és mégis jó. A Budapest Bárról beszélek, ami ugyebár (mint szórakozóhely) már nincs. Azaz van. IBOS ÉVA ÍRÁSA.
Kilenc előadó, kétszer másfél óra felolvasás: a Kiš-esszé című szimpózium – a közönség és az életmű teherbírását próbára téve, konferencia és előadóest határán egyensúlyozva – a multikulturalizmus és a nacionalizmus tragikomikus közegében fogant Danilo Kiš-életmű felidézésére vállalkozott. GERE ZSOLT ÍRÁSA.
Jó a kortárs magyar festészet – derül ki Szegeden (is) – a honi piktúra ünnepén, de hát éppen ennek felismertetése a cél; ezért irányítják az érdeklődést a műfajra 2002 októbere óta a szervezők. IBOS ÉVA ÍRÁSA.
Hajdan kecskék is utazhattak Szeged és Szabadka között a neves vasúti járgányon, most azonban egy vagonra való érdeklődő zötyög a régióhoz kötődő írók, költők és zenészek vezetésével, hogy elmélyítsék ismereteiket a két városról és a környék kétnyelvű művészetéről. SZ. DEME LÁSZLÓ BESZÁMOLÓJA.
„És milyen kiállítás van bent?” – kezdte végtelenített kérdéssorozatát egy asszonyság a könyvtár előtt, az utcára kitett asztalon lévő kiadványok között böngészve. Azt hiszem, nem jutottunk a tizedikig, amikor az egyik könyvtáros karon fogta, és bevezette. IBOS ÉVA ÍRÁSA.
A szegedi REÖK vezetése végre jelentős lépést tett afelé, hogy a pazar szecessziós épület ne csupán nevében legyen regionális összművészeti központ. Festészet, irodalom, színház – határok nélkül. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
A szegedi múzeumi éjszaka vitathatatlanul legmegindítóbb pillanatait a nemrég felfedezett, cinquecentós Angyali üdvözlet nyújtotta. A mű szerzősége még bizonytalan, ám ez jottányit sem befolyásolja megítélését. IBOS ÉVA CIKKE.