A jövő évadtól rendez és játszik a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színházban, amivel régi restanciát pótol, hiszen a színház megalakulása óta hívja, hogy térjen vissza szülővárosába. Eddig nem volt rá ideje, most van. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA.
A Nemzetiben nem Örkény Macskajáték című színdarabját játsszák, hanem saját verziót, amelyet Kulcsár Edit dramaturg a színpadi műből, az alapjául szolgáló regényből és a filmből szerkesztett össze. STUBER ANDREA KRITIKÁJA.
A színházigazgatást nem tanítják, noha egyes elemeit lehetne és kellene. Cseke Péter, a kecskeméti Katona József Színház igazgatója, aki két ciklus, vagyis tíz év után ismét pályázik a posztra, azt állítja: még mindig tanul. CSÁKI JUDIT INTERJÚJA.
Szász János Platonovja a My way című dallal indul, de nem ám Frank Sinatra előadásban, hanem a Sid Vicious-féle feldolgozással. Az ötlet halálpontos. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
Örökzöld, persze: Molnár Ferenc Liliom című darabját el kell játszani, ha akad a társulatban egy színész, aki után kiabál a címszerep. Vagy egy színésznő, akit az isten is Julikának teremtett. Vagy csak úgy. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Zavarba ejtő, amikor képtelenek vagyunk eldönteni egy előadásról, hogy nagyszerű vagy rettenetes giccsparádé. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
Szász János filmjeiben az egyént így vagy úgy, de mindig felőrlik a rendszer kíméletlen fogaskerekei. Ezúttal konok ikerpár próbálja szembeszegülésből és kompromisszumból kikavarni a túlélés varázsitalát. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Először meglepődöm, aztán arra gondolok, hogy nem lesz ez így jó, végül pedig belenyugszom: ha egyszer ez a helyzet, akkor miért is kellene úgy tennünk, mintha minden rendben lenne a magyar kultúra háza táján? JÁSZAY TAMÁS BESZÁMOLÓJA, 1. RÉSZ.
Az oroszok már megint a spájzban vannak. Sőt van, ahol már egyenesen a télire eltett dunsztos üvegek körül forgolódnak. Szász János rendezése áthallásokkal teli orosz társadalmi „lekvárt főzött” Kecskeméten. SZ. DEME LÁSZLÓ KRITIKÁJA.
A kecskeméti színház nem gyarapítja azon teátrumok sorát, ahol Szász János nem rendezte meg a Három nővért. Illetve. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
Amikor a Trepljovot játszó Balázs Zoltán a végső nagyjelenetben már-már egy orosz Mokány Berci szenvedélyével a fejére zúdít egy kancsó vizet, és ott áll a nagy érzeményektől csöpögő fejjel, a Recenzens azt gondolta, ennél mélyebbre már nem süllyedhet a Szász János rendezte előadás. BÁN ZOLTÁN ANDRÁS ÍRÁSA.