Lassacskán bandukolunk a sötét erdő közepe felé: a fesztivál díszvendége, Pintér Béla tükörbe néz, ahol Pincér Géza rémképével birkózik, aztán meg Urbán András földből, vízből, őrölt paprikából és művirágból épít zavaros kollázst. JÁSZAY TAMÁS BESZÁMOLÓJA.
Sajátmagában bizonytalan kanördög, zsigerből csábító tiniszirén, torzonborz lakásfoglaló szállta meg az állandó és alkalmi színházi tereket a 22. Thealter Feszt Szegedre szabott első napján. JÁSZAY TAMÁS BESZÁMOLÓJA.
A Csiky Gergely Színház saját repertoárból TESZT-programba emelt két előadása a Peer Gynt mellett szintén kísérletező szellemről tesz bizonyságot. Ennek egyik ága nem közönségbarát irányba hajlik, a másikon ülve nagyokat nevethet a néző. VARGA ANIKÓ ÍRÁSA, 2. RÉSZ.
Nehéz eldönteni, hogy a délvidéki-szegedi összefogás eredményeként létrejött előadássorozat első állomása szimbólumokban gondolkodó, radikális színházi kísérlet vagy a határokat megfontoltan feszegető performansz. Az biztos: bizalmat kell előlegezni a folytatásnak. LÉNÁRT ÁDÁM ÍRÁSA.
Mezei Kinga Hamlet-rendezése eljátszik a gondolattal, hogy kinyomozza a családi tragédia feltételezhető indítékait. A „bűnügyi tragikomédiában” azonban a tragédia szembe feszül a komédiával, amelyhez beugróként nem árt jól ismerni az eredeti sztorit. Apropó: melyik eredetit is? MIKLÓS MELÁNIA ÍRÁSA.
Néhány bőrönddel érkeztek az előadók – szó szerint és képletesen is. A túlzsúfolt, realista színpadképet felváltotta az erősen stilizált, funkcionális díszletezés, legalábbis az idei Desiré fesztivál előadásainak tanulsága szerint. PÁL-KOVÁCS RAMONA BESZÁMOLÓJA, 2. RÉSZ.
A 21. alkalommal megrendezett Thealter az U21 fantázianévvel az utánpótlás számára igyekezett játék- és nézőteret biztosítani. Kártyázni azonban mindenki tud annyira, hogy tisztában legyen vele: a Black Jack szerencsejáték, ahol a siker és a kudarc lehetősége egyaránt benne van a pakliban. LÉNÁRT ÁDÁM ÍRÁSA.
Az alternatív színház közönsége arról ismerszik meg, hogy hihetetlenül fegyelmezett – se celofán zacskó, se otthagyás, csupán koncentrált figyelem és kitartás -, mert legalább olyan elkötelezett, mint a játszók. IBOS ÉVA BESZÁMOLÓJA.
Nem voltak nagy meglepetések, meglepő kiugrások – igaz, csúfos kudarcok se nagyon – a minimál költségvetésű kisvárdai fesztiválon, amelyet azonban jellege szerint szemlének tekinthetünk. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA.
Erős indulatoktól, politikai felhangoktól sem mentesen, a független színházak működését alapjaiban befolyásoló pályázati-támogatási patthelyzet ismertetésével vette kezdetét a huszadik, Tolnai Világlexikona címet viselő szegedi Thealter fesztivál. GERE ZSOLT ÍRÁSA.
Urbán András előadásai kellemetlenek. Nem engedik, hogy nézői közömbösen távozzanak róluk. A rendező erős effekteket használ, kibillenti közönségét a békés szemlélődés állapotából. Ahogy legutóbb a Szardínia bemutatójánál is tette. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA.
A The Beach című előadás színpad és nézőtér viszonylatában „észrevétlenül” változnak a szerepek: vádlottak vagyunk és vádlók, esküdtek és áldozatok. A tett maga az élet, büntetésünk a halál. S hogy mi a bűnünk? Az ítélkezés és a közöny. MIKLÓS MELÁNIA ÍRÁSA.
Nem állítom biztosan, csak érzem, hogy a Nevet a nap az eredetihez képest jelentősen más tér miatt nem működik Budapesten. Nem állítom biztosan, csak érzem, hogy a balladain kívül másféle félhomály is beárnyékolja Rona Žulj történetét. Ezért beszéljünk az előadásról. PAPP TÍMEA ÍRÁSA.
A Christopher Durang szövegén, az ihletésére „könyveken, magazinokon, apróhirdetéseken, egyéni tapasztalatokon és egyebeken”, valamint a társulat előző előadásaiból ismert önvallomásos beavató-show formai elemein alapuló Terápia sokat ígér, de keveset ad. MIKLÓS MELÁNIA KRITIKÁJA.
Négy fiatal vajdasági színész – Béres Márta, Erdély Andrea, Mikes Imre Elek és Sirmer Zoltán – olyan, eredetileg vizsgának szánt előadásokkal mutatkoztak be Budapesten is, amelyeket maguk szerkesztettek és rendeztek. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA.