Blaszfémia, ha egy zenei képzettséggel nem rendelkező koreográfus karmesterként lép színpadra, vagy épp ez a kívülállás teszi lehetővé, hogy a mű hatásmechanizmusának a mélyére ásson? A kérdés leginkább azért aktuális, mert Xavier Le Roy Tavaszi áldozata január 20-án és 21-én a Trafóban látható. PAPP TÍMEA ÍRÁSA.
Két népszerű mű ritkán hallható változatát játszotta az Óbudai Danubia Zenekar Mese című hangversenyén a Zeneakadémián. Megnyerő a kreativitás, melynek a fiatalos zenekar koncertről koncertre tanúbizonyságát adja. CSABAI MÁTÉ ÍRÁSA.
Sztravinszkij Orfeusza és Bartók Fából faragott királyfija is megváltás-, beavatás-zene. Indokolt tehát e két művet egy estén játszani. KOLOZSI LÁSZLÓ CIKKE.
Bronz Vénusz. Fekete Gyöngy. Kreol Istennő. Ismerős nevek? Hát persze, a banánszoknyás, zseniális, hiperaktív Josephine Bakert nevezte így közönsége. Nem értem, hogy tarthatunk újra itt. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
A negyedszázados fennállását ünneplő hangversenyén szép, okos, koncepciózus programmal állt a termet majdnem teljesen megtöltő közönség elé a Nemzeti Énekkar. A főtéma a szerelem volt. CSONT ANDRÁS ÍRÁSA.
Ha szabad így mondanunk, lakonikus műsorral vállalkozott a nálunk élőben ritkán megtapasztalt francia zenekari kultúra érzékeltetésére október 28-án a MűPában a Francia Nemzeti Zenekar, az Orchestre National de France. MALIINA JÁNOS KRITIKÁJA.
Egy ember előtti, vagy ha úgy tetszik, az emberré válást megelőző animalitás állapotából látszik meríteni, erőt nyerni magának a mozdulat, a test, a kefehaj, a medvefülnyi konty, a messze csapódó hajfonat-kígyó. SZOBOSZLAI ANNAMÁRIA KRITIKÁJA.
Az alábbi sorokat nem a kiváló Kaláka együttes dicséretének szenteljük – arra tán egy másik alkalommal fogunk sort keríteni –, hanem a szombathelyi Bartók Fesztivál záróhangversenyéről számolunk be bennük. MALINA JÁNOS KRITIKÁJA.
A kétévente jelentkező Nemzetközi Monotánc Fesztivál beágyazódni látszik a hazai táncéletbe. KRÁLL CSABA ÖSSZEFOGLALÓJA 1. rész.
Köztudott, hogy Stravinsky utálta a filmzenét, nem tekintette önálló művészetnek, csupán tapétának, háttérnek, amely akkor a legjobb, ha úgy viselkedik, mint az étteremben játszó zenekar, tapintatosan szolgáltat aláfestést a fogásokhoz. És most Igorunk is tapéta lett. BÁN ZOLTÁN ANDRÁS CIKKE.
Wagner, Stravinsky – és csendestársként Felix Mottl – műveit tűzte a Fesztiválzenekar idei karácsonyi hangversenyének műsorára Fischer Iván. MALINA JÁNOS KRITIKÁJA.
Vajon a halál vagy a vőlegény a gyengédebb társához? Bozsiknál a halál szerelmesként bukkan fel, a menyegző pedig leginkább halotti tort idéz. Beavatási szertartások, dupla fénytörésben. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
A Pannon Filharmonikusok ismét bebizonyították, hogy ők a vidék legjobb együttese; a Szimfonikus Körképen tőlük lehet várni a legtöbbet, ám a koncertjük mégis felemásra sikeredett. KOLOZSI LÁSZLÓ CIKKE.
A fokozottan erőteljes, csoportos hangadást ünneplő koncertbérlet harmadik estéjén egy orosz cár és egy vérnősző ógörög király bukásának lehettünk fültanúi. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA.
A prototípusos szegénylegény találkozása a kísértéssel: vajon ér-e annyit egy régi hegedű, mint a meggazdagodás lehetősége? A főszereplő, Újhelyi István sete-suta naivitással, ártatlan tekintettel csak menetel előre, és viszi a hátán az előadást. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.