Bontógolyó képével indul, ám Steven Spielberg filmje éppenséggel újra felépíti számunkra a West Side Storyt és az ötvenes évek New Yorkját. Van, hogy a kritikus is csak hüppög a meghatottságtól, a megrendüléstől és a gyönyörűségtől. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
A barátságos óriás minden elkövet azért, hogy feltalálja a mese nélküli mesét, a varázslat nélküli mágiát. És aki ezt kiszúrja, arra két órányi tisztes unalom vár a nyúl bélelt üregében. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.
Az amerikai mainstream és független szcéna legkarakteresebb szerző-direktorait összegyűjtő portrékötet többé-kevésbé sikerrel elégíti ki a téma iránt érdeklődő olvasók, valamint a korpuszt unalomig ismerő akadémikusok igényeit. SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA.
J. J. Abrams-ról vannak, akik úgy gondolják, hogy ő a legpofátlanabb Spielberg-klón, mások szerint a legügyesebb Spielberg-tanítvány, és akadnak, akik szerint esetleg maga az új Spielberg. Szerethetjük is, gyűlölhetjük is, mindenesetre egy dologhoz vitán felül nagyon ért, és ez a siker. TOROCZKAY ANDRÁS KRITIKÁJA.
Djangót nem érdekelte a rendszer, csak asszonyát akarta kiszabadítani a rabszolgatartók karmaiból; Lincoln ellenben annak ellenére szüntette meg a rabszolgaságot, hogy nem kapott jutalmul tüzes szeretőt. Január második rabszolga-témájú filmje a mozikban. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
A második részek általában nem tudják felülmúlni az elsőt. A II. világháborúnak vagy a Terminatornak mégis sikerült. Ha filmekről van szó, hálásan merengünk el ezen, ha globális vérontásról, már csak akkor, ha elmeroggyant hadtörténészek vagy gyakorló nácik vagyunk. TOROCZKAY ANDRÁS ÍRÁSA.