Sopsits Árpád a fotográfiát, mint a tanúságtétel eszközét hozza asszociatív viszonyba az emberi bűnökkel, legyen az egy pap féltve őrzött titka, a céges vezér gátlástalansága, egy keramikus aljassága, vagy az exmodell érzéketlensége. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA.
Stefanovics Angéla, a Kaisers Tv Ungarn Üregi Szidónia művésznője a legjobb női mellékszereplők egyikeként várja a díjkiosztót. Kitaszítottakról, nagyon színészekről és egyenrangú alternatív alkotótársakról beszélgettünk. STUBER ANDREA INTERJÚJA.
Négy ember használja egymást szerelemre, szexre, unaloműzésre: bármire az egyedüllét ellen. De túl közelről már csak a mocsok látszik. Ezekről (is) szól Patrick Marber drámája. Hogy a Merlinben bemutatott előadás miről akart beszélni, az nem igazán derült ki. DERES KORNÉLIA ÍRÁSA.
A harmadik évezred első évtizedének egyik európai sikerdarabját ezúttal a külföldön és idehaza megszokottabb dúr értelmezéstől eltérő, mollosabb közelítésben látjuk. Mondhatni: mindenki jó a lelki beteg nagylány, Dora körül. Csak neki nem jó ez a sok jóság. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Az előadás tavaly már majdnem létrejött, amikor az utolsó pillanatban – a nyilvánossággal nem közölt okokból – törölték a műsorból. A rendező maradt, a szereplők mentek: Sopsits Árpád kifinomult, szép és erős képekben meséli el a magyar irodalom egyik legizgalmasabb perszónájának, Psychének az igaz (?) történetét. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
Rasszista, bornírt amerikai vidéki városka, gyűlölettől elvakult, képmutató, ostoba emberek, néhány tiszta lelkű vagy éppen tévelygő szerencsétlen, s ordas nagy közhelyek életről-halálról, boldogságról-boldogtalanságról – nagyjából ebben merül ki Tennessee Williams darabja. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
A komor, dantei asszociációkat ébresztő cím sokat megéreztet Sopsits Árpád filmjének hangulatából. Az öngyilkosok (erőszaktevők) körének lakói Sopsitsnál gyerekek; míg a rendező korábbi filmjeiben így vagy úgy, de a világgal álltak szemben, most önmagukat pusztítják. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
A Bábpuccsban két előadás fut párhuzamosan: egy viccesnek szánt, de inkább csak faragatlanul obszcén és didaktikus tanmese a menny és a pokol között pendliző Katonáról és egy metaszínházi vonulat, mely a kulisszák mögé enged bepillantást. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
Zenés kórházi misztériumjáték életből-halálból ellesve, két felfekvésben – az ironizálás terepére kihátráló recenzens így írná körül a színművet, melynek a szerző műfaji megjelölésként az állapot-dráma elnevezést adta. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.