A makrancos hölgy Kőszegen tisztességesen megcsinált, ám invenciótlan, érdektelen előadás – egészen az utolsó (előtti) pillanatig. Katalin híres, „antifeminista” monológja felteszi az i-re a pontot, ettől azonban még inkább kiütköznek a koncepció gyengeségei. MIKLÓS MELÁNIA KRITIKÁJA.
Macbethek, Othellók, Lear királyok és III. Richárdok – íme, a színházi fényképezés legfőbb Shakespeare-alakjai. Júlia csak a velencei kalmár után jön, legalább is abban a másfélszázadot átölelő fotókiállításban, amelyet a Gyulai Várszínház rendezett az V. Shakespeare Fesztiválon. IBOS ÉVA ÍRÁSA.
Szünnap nélkül két hétig tartott idén a Shakespeare-fesztivál. Az, hogy a tucatnyi külföldi és hazai produkcióból két nagy előadás jutott a hűségesen visszajáró recenzensnek, a látszat ellenére nem panasz. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
Brook előadásait nem szerették Angliában, a mai diákok Shakespeare helyett bulvárszerzőket olvasnak, a szigetországi előadások kapcsán tilos az eredeti szöveghez nyúlni. IBOS ÉVA ÍRÁSA.
A Bee Gees slágere után szabadon létrehozott More Than A Woman a szakmai minimumot alulról verdeső, nagy adag önhittséggel létrehozott jó – bocsánat: nagyon rossz! – üres produkció. Shakespeare-rel szólva: a monstrous arrogance. PAPP TÍMEA KRITIKÁJA.
Kata feketében jár, Bianca színes divatbaba. Az ifjú kérők feszülő gatyát hordanak, a papa a tévé távirányítóját nyomkodja. Szymon Kaczmarek rendezése a lehető legkézenfekvőbb gesztusokkal és ötletekkel készít mai történetet az egyik legavíttabb meséjű Shakespeare-komédiából. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
Armen Khandikyan rendező a hetvenes években alapjaiban újította meg az örmény Shakespeare-játszást. Mindez nem a Gyulán bemutatott Macbethjéből, hanem internetes forrásokból derült ki. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
Emma Kirkby a régi zene királynője. Gyulai fellépésére szűkebb udvartartása, a London Baroque együttes kísérte el. Régóta ők szolgálják már, bárhol jár is a világban. KOLOZSI LÁSZLÓ KRITIKÁJA.
Időutazásban lehetett része annak, aki a délután a Gyulai Várszínház Kamaratermében megnézte a Katona József Színház huszonöt évvel ezelőtti Ahogy tetszik-előadásának felvételét, majd este Vidnyánszky Attila e darabra készített játékos variációját. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA.
Peter Brook – akinek pályafutását végigkísérte és meghatározta Shakespeare – különleges előadással búcsúzik színházától, a Théâtre des Bouffes du Nord-tól és kedves szerzőjétől. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA.
„Ki kellett irtanunk belőle a poézist, hogy eljussunk a poézishez”, nyilatkozta a nagyszerű Gaudeamus megalkotója, Lev Dogyin 2006-ban, a Lear király szentpétervári bemutatója alkalmából. BÁN ZSÓFIA KRITIKÁJA.
Budapest egyik legeldugottabb, gyártelepeken túl és kertes házak között megbújó színházában, a rákosligeti Gózon Gyula Kamaraszínházban a kortárs színjátszás felé kacsintó, de a konzervatívabb közönség igényeit is kielégítő, figyelemre méltó produkció született. RÁDAI ANDREA KRITIKÁJA.
Az egész hercehurca a kivágásra váró illetve meghódításra vágyó szívek körül csak még kisszerűbbnek hat attól, hogy egy tizen-négyzetméteres panelszoba bézs padlószőnyegére van bezsúfolva. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
Dísztelen, szikáran tömör jelenetekből áll a zalaegerszegi Hamlet, amiben az ifjú dán királyfi felnőtté válásának stációi követhetők végig. PAPP TÍMEA KRITIKÁJA.
Tim Carroll különös kísérlete során két társulat nemhogy mély vízbe, de feneketlen tóba ugrott fejest. A kérdés, mely nyilván az alkotókat is érdekelte: mi születik a teljes káoszból és felkészületlenségből, a színészek magukra hagyatottságából? A válasz: kabaré. RÁDAI ANDREA KRITIKÁJA.