Míg Antall József hidegvérű vezetőnek, addig Göncz Árpád szerethető, de inkompetens bácsinak tűnik az idei magyar Oscar-nevezésből, mely minden igyekezet, korhű díszlet és átlagon felüli színészi teljesítmény ellenére érdektelen, hollywoodi kliséket mantrázó kurzusfilmmé válik. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA.
Antall József miniszterelnököt játssza az 1990-es taxisblokádról szóló filmben, miközben a Konferanszié a Vígszínház Kabaréjában. Mindkét szerep szembesít, nemcsak a közelmúlttal, de a jelennel is. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA.
Amikor Kost kisasszony, ez a keményen dolgozó altesti munkás bemutatja a társaságnak frissen szerzett vőlegényét, a kissé bárgyú, nem éppen szavakész fiatalembert, Heinrich Himmlert, gondolhatunk, amire akarunk. Szabadság van. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Egy valamirevaló Kabaré-produkciónak, legyen az film vagy színházi előadás, mindig erőteljes halálszaga van. Ha netán nem lenne, félreértik az alkotók az alapanyagot. Béres Attila rendezéséből torkot kaparó félelem árad, s ez velünk is marad, úgy, hogy a sziget fölötti szél sem tudja eloszlatni azt. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
Október közepén Memo című tévéfilmjével debütált filmrendezőként Tasnádi István, aki nem csak arról mesélt, milyen volt első filmjét és benne Haumann Pétert rendezni, hanem a tévéfilmek helyzete és a Kút körül dagadó botrány kapcsán is kifejtette véleményét. SOÓS TAMÁS INTERJÚJA.
Ősbemutató a Trafóban. Színházi keresés, kutatás, kísérletezés. A nagyváradi Szigligeti Színház, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Magyar Kara és a Tomcsa Sándor Színház dráMÁzat II. című pályázatának egyik díjnyertes darabja a kísérlet alanya és tárgya. SZEMERÉDI FANNI KRITIKÁJA.
Kinek csinálunk színházat? Ritkán veti fel előadás ennyire élesen a kérdést, mint most a Pesti Színház Haramiák-bemutatója. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
Dyga Zsombor thrillerjében egymásra exponálódnak a megnevezhető és a megnevezhetetlen bűnök, sokáig szinte láthatatlanul, mert csak következményeikben érhetők tetten, akkor, amikor már helyrehozhatatlanok. A bűn utolér – de vajon a bűn maga utolérhető? SZOBOSZLAI ANNAMÁRIA KRITIKÁJA.
Hajdu Szabolcs kortárs irodalmi alapanyagot használ új filmjében, bár eltávolodott az eredeti Garaczi-novellától. Dacos alapállásra helyezkedett, s igyekezett bizonyos elvárások elől kitérni. Egy filmrendezőről rendezett filmet, a főszerepet feleségére bízta. ZIPERNOVSZKY KORNÉL KRITIKÁJA.
Bejövünk, elfoglaljuk helyünket a hangsúlyosan (lásd: szimbolikusan) kétfelé osztott, lelátó-szerű nézőtéren, farkasszemet nézünk a szemben ülőkkel (az örök azokkal?), és en garde!, máris kezdődhet a mérkőzés, stílusosan, a Bárka Vívótermében. Kérdés, ki mérkőzik itt kivel? BÁN ZSÓFIA KRITIKÁJA.