A film forgatókönyve két technikát is felhasznál. Először pesti járókelőként a néző leginkább a sodródó szemlélő helyzetében találja magát, azután autóban halad a főszereplővel. Állandósult benyomásunk, hogy mozgásban vagyunk: ezt felerősíti a következőkben, hogy a főhősnő, Adél fut. Az expozícióban sportból fut, de a futás később egész más kontextusba kerül, és a film legmaradandóbb képsora lesz.
Török-Illyés Orsolya |
Az első futás után Adél (Török-Illyés Orsolya), foglalkozására nézve filmrendező, beül egy kereskedelmi rádió stúdiójába, ahol egy kellemetlenkedő, enyhén rosszindulatú és „alkotói” válsággal küszködő műsorvezető faggatja új filmjéről. Emberünk még riporternek sem alkalmas, nem hogy műsorvezetőnek. De a párbeszéd, végig közeliekkel, izgalmasan fotózva, beindítja a tükörreflexet: a botcsinálta műsorvezető álproblémái groteszk kontrasztban mutatják meg a valódi problémákal szembenéző filmrendezőt. Ugyanis Adél legnagyobb, bár nem egyetlen dilemmája, hogy színész férjének kedvezzen, vagy szakmai – esetleg produceri − igényeknek megfelelően döntsön. Adél sem mint fimrendező, sem mint nő nem írható le tipikus vonásokkal, mindazonáltal kitűnik nyitottságával és érzékenységével.
Vásári József |
Török-Illyés Orsolya gondos és meggyőző alakítása valódi mélységeket mutat a párbeszédekben és szavak nélkül is. És milyen gyönyörűen fut! Az esetlen, busz utáni csetlés-botláshoz köze sincs, erre egy atlétaedző is csak elégedetten csettinthet. A futás filmes ábrázolása telitalálat, pszichológiai szempontból is teljesen hiteles, mint a valóságból való kitörési kísérlet. Ugyancsak szellemes motívumsor a sok galiba, amit a színészek bajusza és szakálla okoz.
Török-Illyés Orsolya és Szabó Domokos |
A film keletkezéséről maga Hajdu beszélt nyilatkozataiban. Eszerint a rendező alapattitűdjének voltak dacos elemei: csak azért is kisvilágban akart ezúttal maradni. Köszönte szépen, nem elvárásoknak megfelelve akart dolgozni: a mű egyik értelmezési tartománya szerint saját kétségeinek kibeszélése ez a film. Úgy sejtem, nyomta a lelkét, amíg el nem mondta, amíg nem reflektált ilyen közvetlenül, alig alkalmazva áttételeket a színészet és filmkészítés nagyon aktuális, pesti belvárosi rögvalóhoz kötött dilemmáira. A Fehér tenyér tágas tornatermei és magasröptű cirkusza után most Adélék manzardjának szűk tere adja meg az alaphangulatot. Ehhez képest az éjszakai szórakozóhely belső terasza már veszélyes mélységet mutat. Adél visszatér ide, miután megpróbált kimenekülni saját fejéből egy pszichotikus, össze-vissza kanyargó futás után (kifulladásig…), de rohama így sem múlik el. A film egyik munkacíme Roham volt.
Az Off Hollywood születéséről tudni érdemes még, hogy eredetileg tévéfilmnek indult, s gyártás közben lett mozifilmmé. Adél egyre inkább széteső, oly fontosnak indult napja a hajnali hazatérésig tart. A film szándékoltan nyitva hagyta a történet két legfontosabb szálát, Adél fő dilemmájára nem kapunk megoldást. Bár egyértelműek az utalások a hogyan továbbra, a film végén a néző magára marad, hiszen az Adél és férje között lezajló döntő párbeszédet nem hallhatja. Nem arányos a filmben a lelki folyamatok kivetítése (ilyen például a futás) és a sorsdöntő vagy okosan reflektáló párbeszédek megjelenítése. Kisjátékfilmre emlékeztet, hogy csak egy szeletét látjuk a nagy történetnek. Bár éppen elég elgondolkodtató az is.
Kapcsolódó cikkünk:
39. Magyar Filmszemle
V.ö. Bujdosó Bori: Egy nehéz nap éjszakája
Muhi Klára: Fut velünk egy rossz szekér
Kolozsi László: Ennyi
Hungler Tímea: Szív- és lódobogás
Tóth Ágnes Veronika: A hosszútávfutó magányossága