A Dühöngő, az Anyaszínház és az RS9 Színház közös előadása a szálakat ügyesen kézben tartva mutatja meg: hiába mossuk arcunkat másban, ha közben tükörbe se tudunk nézni. KISS LÓRÁNT KRITIKÁJA.
Sediánszky Nóra
KÁEURÓPÁBAN SZERETNI NAGYON NEHÉZ
HATALOM, DÖLYF Szálinger Balázs: Köztársaság / Zsámbéki Színházi Bázis
A játéktér (Cseh Renátó és az egykori szovjet hadsereg munkája) – három oldala átlátszó, a negyedik pedig a holdfényes erdei éjszakába nyílik – félelmetesen sugallta, hogy ez a köztársaságlenyomat nemcsak korabeli, de időtlen és örök. PROICS LILLA ÍRÁSA.
CSODÁK HELYÉBE NŐTT DALOK Tamási Áron: Énekes madár / Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház, POSZT 2014
A nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban Koltai M. Gábor egy Tamási Áron-drámát dolgozott fel úgy, hogy az alapszövegből az idealizáló-nosztalgikus, lágy részeket kimosta, s helyette kötőelemként a Csík Zenekar zenéit használta föl. SÁNDOR ZITA ÍRÁSA.
AMI ELŐTTÜNK VAN Howard Barker: Európa, Európa / Stúdió K Színház, Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház
A nézőtérrel szembeszegezett festmény nem sokáig terelheti el a gondolatokat: éles penge szabdalja darabokra. Csupán a képkeret marad meg, azon keresztül láthatjuk a koszlott falakat és a kaotikus történések sorát. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
AZ ÉLETUNT LÁZADÓ Ennyi / Fantom Csoport, Sirály
Függőségek, családi problémák, útkeresés – válaszok helyett újabb kérdések. Bárki élete lehetne, de ez Guillaume Depardieu-é, aki képtelen kilépni a lázadó kamaszkorból és a saját maga emelte falak közül. A felnőttkor várat magára, nincs ideje megérkezni, mert megelőzi a végzet. PUSKÁS ANNA ÍRÁSA.
HALOVÁNY KAMÉLIÁS Kaméliás / Thália Színház, BTF 2010
A híres-hírhedt romantikus melodrámát a rendezőként debütáló Sediánszky Nóra átiratában látjuk életre kelni a Thália Új Stúdiójában. Marguerite Gautier-t Tóth Ildikó játssza; árnyalt-elmélyült szerepformálása sem mentheti meg az ezer sebből vérző előadást. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
EZ NEM IRODALOM! Kaméliás / Thália Színház, BTF 2010
Sediánszky Nóra Kaméliás kisasszonya éles nyelvű szépség. Kiforgat minden képmutatást: lenézi a hipokritákat és az élveteg párizsi sleppet egyaránt. Dumas-ra meg csak legyint. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.