Rengetegen – állítólag nagyjából tízezren – néztük élőben és távolról A padlás 999. előadását. És néztük volna többen is, ha bírta volna az e-színház a belépő kódok küldésének iramát. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA.
A kortárs irodalomról szóló beszélgetések minden bizonnyal legnagyobb belmagasságú helyszínén, a Müpa Üvegtermében gyűltek össze Závada Pál olvasói, hogy egy maratoni hosszúságú irodalmi esten vegyenek részt a Literárium sorozat keretében. POGRÁNYI PÉTER ÍRÁSA.
Matkó Tamás néhány éve meghatározó figurája a fővárosi színházi előadásoknak. Dolgozott már a HOPPart Társulattal, a Szputnyikkal vagy a Katonában. És az Örkényben is, ahol a Peer Gynt zenéjéért Színikritikusok Díjára jelölték. RICK ZSÓFI INTERJÚJA.
Van minden: kivetített monitor, motoros száguldás színes mozgóképeken a színház környéki utcákon, majd élőben a színpadon, akrobatikus egyensúlyozás Júlia erkélye alatt, keresztül-kasul bejátszott nézőtér és romba döntött Vígszínház a kripta-jelenetben. Csak dráma nincs. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
Nem lenne haszontalan tudni, mely felkínált darabok közül bólintott rá a rendező éppen erre. Zenés színházi ön- és társulati tréningnek nem rossz választás, de az emberöltővel ezelőtt keletkezett színmű, miközben levedlette a régit, kevéssé vett fel új, mai arcot. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Tovább röpül a hajó: Varró Dániel és Presser Gábor mesemusicalje, a Túl a Maszat-hegyen budapesti bábszínházi, kolozsvári, tatabányai és kaposvári bemutatók után némi, egyszerre folttisztító és foltosító átdolgozás után a Pesti Színházban folytatja sikerszériáját. PAPP TÍMEA KRITIKÁJA.
Felmerül a kérdés a Stefánia palota nézőterén, hogy micsoda is ez a Bevetés, amit nézünk és hallgatunk. De talán könnyebb onnan megközelíteni, hogy mi nem. Nem zenés játék, nem zenedráma, nem eredeti musical. STUBER ANDREA KRITIKÁJA.