Mihail Ugarov kortárs orosz szerző Ilja Iljics halála című darabjában a címszereplő nem felesleges ember, hanem beteg. Noha a végére kiderül a „betegsége” neve, a lengyel Andrzej Bubień rendezte előadás árnyaltabb kórképet fest. MIKLÓS MELÁNIA KRITIKÁJA.
POSZT 2009
A BETEGSÉG NEVE
ZSÁK A FOLTJÁT A goborló / Színház- és Filmművészeti Egyetem, POSZT 2009, DASZSZ 2009
A krétaszagú, holt tudására rátarti, falusi övéi és családtagjai közé visszaforrni képtelen diák és a középkorias, tohonya parlagiság feszül egymásnak a vígjátékban. Ér-e valamit a lecke, amelyet kölcsönösen kapnak? A színiakadémistáknak mindenesetre jó lecke a darab. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
COMME IL FAUT Tracy Letts: Augusztus Oklahomában / Vígszínház, POSZT 2009
Az elmúlt színházi szezont több szempontból is biztonsági évadként éltem meg: kockázatos kísérletezés helyett mintha a legtöbben – érthető okokból persze – a könnyebb ellenállást választották volna. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
AJAJ, A LIGETBEN Ödön von Horváth: Kasimir és Karoline / Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház, POSZT 2009, DASZSZ 2009
A jó színház mindig rólunk és nekünk szól. Hogy a látottak megértésében mennyire fontos a mi kis fonnyadt ’itt és most’-unk, azt egyfolytában tudatosítja a nézőben a nyíregyházi Kasimir és Karoline. Tanulság: most sem a tükröt kell szidni. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
JAVÍTOTT KIADÁS Molière-Mohácsi: A képzelt beteg / Pécsi Nemzeti Színház, POSZT 2009
„Ez egyáltalán nem Molière. Pontosabban teljesen az. A fene se tudja, hogy csinálják.” Karsai Györgynek a premier után közvetlenül tett sommás nyilatkozatát olvasva csak bólogathatunk. A kritikusok azért megpróbáltak utánajárni, ezt most hogy is csinálták. JÁSZAY TAMÁS KRITIKAI SZEMLÉJE.
SVÉDSZEKRÉNY Karinthy Frigyes: Az emberke tragédiája / Színház- és Filmművészeti Egyetem, POSZT 2009
Lógnak a szeren, és lóg rajtuk a szer. De az egy óra játékidő alatt nem lógnak el semmit, és nem lötyög egyetlen szerep sem. A Vas utcai Nádasdy Teremben igazi diákszínházi Karinthy-karinthkatúrát játszanak. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
SEHONNAN SEHOVÁ Háy János: A Gézagyerek / Szabadkai Népszínház, XX. Stúdiószínházi Fesztivál, Eger, POSZT 2009, Magyar Színházak 21. Kisvárdai Fesztiválja, KDF 2009
Bérczes László a Szabadkai Népszínházban rendezte meg Háy János Gézagyerek című darabját. A falu és a világ reménytelenségét, körkörös önmagába zártságát tükröző díszletbe épített előadásban harapni lehet a lét értelmetlenségéből áradó levegőt. RÁDAI ANDREA KRITIKÁJA.
BRAVÚRÁRIA Parti Nagy Lajos: A hét asszonya / Nemzeti Színház, Budapesti Tavaszi Fesztivál 2009, POSZT 2009, Vidor Fesztivál 2009
Csákányi Eszter egyszemélyes produkciója nem monológ, nem monodráma, nem megszokott formájú önálló est, bár mindből van benne egy kicsi. Leginkább olyan bravúráriához hasonlítanám, amelyben kivételes képességű operisták adnak számot technikai és művészi tudásukról. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA.
VESZÉLYZÓNÁK Botho Strauß: A park / Nemzeti Színház, Budapesti Tavaszi Fesztivál 2009, POSZT 2009
Állathangok, horkanások; a horizonton hatalmas Hold, mögötte sötét árny Minótaurosz, aki szarvával felhasogatja a hófehér fátylat. Durva aktusok, erotikamentes mezítelenség: Botho Strauß hideg univerzumának lakói rémülten hajkurásszák az elveszített érzéki édent. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
DELIKÁT Jógyerekek képeskönyve / Örkény Színház, POSZT 2009
És megint bedugja hosszú nyakát a gólya, még hosszabb csőrében megint pólya csüng. Épp ideje, az előző gyermek megint csúnya véget ért. Anyusunk és Apusunk lankadatlan derűvel néz az újabb megpróbáltatás elé. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
FORMÁKRÓL ÉS BONTÁSOKRÓL Makszim Gorkij: Éjjeli menedékhely / József Attila Színház, POSZT 2009
A József Attila Színház szórólapján sísapkás, nagykabátos hajléktalant ábrázoló grafika látható. Az előadás ismeretében meghökkentő ez a figura, hiszen Horváth Csaba rendezését távolról sem lehet realista-szociografikus Gorkij-interpretációnak nevezni. KERESZTESI JÓZSEF KRITIKÁJA.
„ÖREG VAGY” Tasnádi István: Fédra Fitness / KoMa Társulat – ALKA.T, POSZT 2009, DASZSZ 2009, KDF 2009, dunaPart Platform 2011
Beavató színházként, színpadot sose látott tizennyolc évesek számára tökéletes választás lenne a fitneszterembe helyezett, testépítők világában játszódó Phaidra-történet. Csak valahogy el is kéne csábítani őket az előadásra. KOVÁCS BÁLINT KRITIKÁJA.
SZOBAFÓBIÁK Szputnyik Hajózási Társaság: Bérháztörténetek 0.1 / MU Színház, 7. Nemzetközi Kortárs Drámafesztivál, POSZT 2009
Bútorozatlan szobában találja magát a MU Színház kamaratermébe érkező néző. Matrac, szék – más nemigen kerül a relatíve tágas térbe. Ez a szoba a cselekmény helye, merthogy a Szputnyik előadása – némiképp ellentmondva önnön címének – nem a házra, hanem a lakásra fókuszál. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
AZ ÜVEGHEGYEN TÚL Hű, de messze van Petuski! / Stúdió „K”, POSZT 2009, Vidor Fesztivál 2009, DASZSZ 2009
Venedikt Jerofejev Moszkva–Petuski című kisregénye nem ivászati kézikönyv, bár annak is felfogható. A remek szöveg olvasása közben a könnyeivel küszködik az ember, kacagva sír vagy fordítva. De nagy kérdés, hogy kívánkozik-e mindez színpadra… Nagymonológ három hangra. MOLNÁR ZSÓFI KRITIKÁJA.
MŰTÉT UTÁN Shakespeare: A velencei kalmár / Gárdonyi Géza Színház, Eger, XX. Stúdiószínházi Fesztivál, Eger, POSZT 2009, Shakespeare-fesztivál 2009
Az egész hercehurca a kivágásra váró illetve meghódításra vágyó szívek körül csak még kisszerűbbnek hat attól, hogy egy tizen-négyzetméteres panelszoba bézs padlószőnyegére van bezsúfolva. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.