Richárd ebben a verzióban is elhatározza, hogy gazember lesz, ám királysága és trónja labilis alapja egy megbízhatatlan homokkupac. OROSZLÁN ANIKÓ KRITIKÁJA.
Hit, becsület, erkölcs, szellem, szerelem, haza, család; milyen nemes, fontos, időt álló fogalmak ezek. És mennyire könnyű elhasználni őket a semmire. OROSZLÁN ANIKÓ KRITIKÁJA.
Ki nem tartja ma Napóleonnak magát Oroszországban? – teszi fel a költői kérdést Porfiij Petrovics. A kérdés áthallásos, és nem is lehetne ma aktuálisabb. Még ha célba is ér, vajon történik-e valami? OROSZLÁN ANIKÓ KRITIKÁJA.
Furcsán és sokrétűen játszik össze színház és valóság Köles Ferenc monodrámájában, a Tar Sándor novelláiból készült A mi utcánkban. OROSZLÁN ANIKÓ KRITIKÁJA.
Ennek a színháznak a története plasztikusan mutatja az elmúlt tizenkét év kulturális háborúját, a színházi megmondók végtelen cinizmusát és dilettantizmusát, miközben ők, a színház nem háborúzott – csak előadásokat csinált. CSÁKI JUDIT INTERJÚJA.
„Előadásunk éppen úgy szól a fiatal pályakezdők elhelyezkedési nehézségeiről, mint az idősebbek egzisztenciális harcáról, vagy családon belüli kiszolgáltatottságáról. Egy olyan világban zajlik, ahol az elsődleges szempont a győzelemnek az a fajtája, amely kizárólag az ellenfél megsemmisítését tekinti végleges diadalnak.” URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
Jelenleg a Szegedi Nemzeti Színházban próbál Fábián Péter, a k2 Színház egyik alapítója és vezetője. Kőszínházi és független munkastílusról, elvárásokról és a közönség igényeiről, meg az általa elképzelt repertoárszínházról is beszélgettünk. JÁSZAY TAMÁS INTERJÚJA.
Túlzok, de nem nagyon, ha azt mondom, hogy ez a legviccesebb Bánk bán, amit valaha láttam. A pályakezdő Vilmos Noémi pécsi előadására mégsem elsősorban emiatt fog emlékezni az utókor. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
A vesszőkön és a hangsúlyokon sok minden múlik, ezt régóta tudjuk: „a pécsi Bánk bánt megnézni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki egyetért én nem ellenzem”. OROSZLÁN ANIKÓ KRITIKÁJA.
Czukor Balázs negyvenéves színész. Vagyis már inkább rendező. Az AlkalMáté Trupp idei nyári bemutatójának alanya, tárgya, címszereplője volt. Amikor találkozunk, épp ráfordul a főpróbahétre a Játékszínben, ahol a Teljesen idegeneket viszi színre. A hétvégi premier utáni hétfőn kezdi próbálni Tatabányán a Vonat elé leguggolni című darabot. STUBER ANDREA INTERJÚJA.
A szerző ihlettelensége, frusztrációi, kiselejtezett gondolatai és alkotói válsága Shakespeare-től Pirandellóig sok színpadi jelenet és darab témáját adták már, ám egyik szerző sem volt annyira bevállalós, hogy előcsalogassa a gondolataiból az Agyf**sz névre hallgató allegorikus fickót. OROSZLÁN ANIKÓ KRITIKÁJA.
Vendégjátékot, a Pécsi Nemzeti Színház Kamaraszínházának Addikt című előadását láttuk a Nemzeti Színház Gobbi Hilda Színpadán. PROICS LILLA ÍRÁSA.
Meglepő, hogy Horváth Csaba egy nálunk igen ritkán játszott darabhoz nyúlt, valamint csak módjával, illetve kevésbé látványosan használja a máskor oly hatásos és eddigi munkáit stilárisan meghatározó mozgásszínházi eszközeit. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA.
Március közepén Pécsett minikonferenciát tartottak Székely Csaba Bányavidék-trilógiájának apropóján. Az ebből az alkalomból egymás után bemutatott három darabot (a Bányavirágot Vincze János, a Bányavakságot Bérczes László, a Bányavíz című előadást Csizmadia Tibor rendezésében) szakmai beszélgetések kísérték. OROSZLÁN ANIKÓ ÍRÁSA.
A Pécsett októberben bemutatott Édes Anna egy valamire biztosan tökéletesen alkalmas: ha valaki középiskolás évei óta elfelejtette volna Kosztolányi regényének a történetét, az előadás segíthet azt feleleveníteni. OROSZLÁN ANIKÓ KRITIKÁJA.