A kevés előadást megért pécsi Parasztoperát nézve nem lehet figyelmen kívül hagyni a „felhasználás” kérdését. Mohácsi András színpadképe (a sok összepréselt hulladékbála) metaforikusan akár az adaptáció problémájára is utalhat. OROSZLÁN ANIKÓ KRITIKÁJA.
A Szőcs Artur rendezte pécsi Caligula nyitó színpadképe nem sok biztatóval kecsegtet: a kivilágított nézőtér előtt decensen öltözött, átlagembernek álcázott szereplők tesznek-vesznek a rikítóan zöld műfűben, focilabdával dekáznak, olvasnak, téblábolnak. OROSZLÁN ANIKÓ KRITIKÁJA.
Az EKF finisében mutatták be Pécsett Frenák Pál új előadását k.Rush címmel. A saját(os) műfajmegjelölés szerint az előadás „movie-moving”, azaz mozgókép ihlette koreográfia, színpadi road movie, egy felvonásba zsúfolt végeláthatatlan rohanás. OROSZLÁN ANIKÓ ÍRÁSA.
Susan Sontag írja, hogy a tragédia és a komédia leginkább egymáshoz való viszonyukban határozhatók meg. A ma közhelyesnek tűnő kijelentés azt is implikálja, hogy nincsenek tiszta műfajok, illetve bármely erre való törekvés a hatás, az élmény rovására mehet. OROSZLÁN ANIKÓ ÍRÁSA.
A kitaszítottak nyomorultul barátságos világába kalauzol a The Tiger Lillies Freak Show, a világhírű angol zenei trió rendhagyó, horror-cirkuszi műsora. Félelem és víg halál a Pécsi Nemzeti Színházban, a Minicirkusz fesztiválon. SISSO KRITIKÁJA.
A kisvárosban a pártpreferencia már a szerelmet ostromolja, egy elhibázott voks szinte a szakítással ér fel. Tévedés ne essék: nem napjaink Magyarországán járunk, hanem egy fáradt, poros megyeszékhelyen valahol a román hegyek közt. Úgy százhúsz évvel ezelőtt. NAGY GERGELY MIKLÓS KRITIKÁJA.
„Ez egyáltalán nem Molière. Pontosabban teljesen az. A fene se tudja, hogy csinálják.” Karsai Györgynek a premier után közvetlenül tett sommás nyilatkozatát olvasva csak bólogathatunk. A kritikusok azért megpróbáltak utánajárni, ezt most hogy is csinálták. JÁSZAY TAMÁS KRITIKAI SZEMLÉJE.
Két szerep hat színészre talál: különleges előadást láthatott a közönség egy különleges helyszínen, a Cella Septichora Látogató Központban, ahol Visky András új drámájának magyarországi ősbemutatóját tartották a pécsi felolvasószínházi sorozat keretében. KERESZTESI JÓZSEF ÍRÁSA.
Nem jön Irgácsra a Fradi, a pesti fiú nem viszi magával a kocsmáros lányát Portugáliába, és a végén a nagykés is előkerül. Egressy Zoltán tragikomédiáját a Pécsi Nemzeti Színház és a Pécsi Harmadik Színház közös előadásban állította színre. KERESZTESI JÓZSEF KRITIKÁJA.
Salemi boszorkányokat láthatunk a Pécsi Nemzeti Színház színpadán, ahogy majd’ másfél évtizeddel ezelőtt Kaposvárott. Mohácsi János Miller-átirata nem kapaszkodik az aktualitásokba; a tömeghisztéria természetrajza független az aktuális politikai helyzettől. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
A közismert anekdota szerint amikor Kafka fölolvasta barátainak A per első fejezetét, mindannyian nevettek, maga a szerző is. KERESZTESI JÓZSEF KRITIKÁJA.
Nemrégiben mutatta be a budapesti Nemzeti Színház Sánta Ferenc Az ötödik pecsét című művét; a regényből Hamvai Kornél írt drámát, az előadást Jordán Tamás rendezte. Most elkészült a pécsi bemutató is. KERESZTESI JÓZSEF KRITIKÁJA.