Sárga az arca a fekete korona lakkfényű pántja alatt. Szinte foszforeszkál. Richárd ő, a démon, aki tudja, mit kell gondolni az emberről ahhoz, hogy aztán kellőképpen meg lehessen rontani. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
Pál András
GLOSTER, A HÜLLŐ
„MEGLÁTJUK MAGUNKBAN III. RICHÁRDOT” Beszélgetés Andrei Şerban rendezővel
Nehéz egyeztetés volt, de végül kötélnek állt: Andrei Şerban, román származású amerikai rendező, aki a Radnóti Színházban a III. Richárdot rendezi Alföldi Róberttel a címszerepben, a darabról, a mindannyiunkban ott rejtező „Richárdról” is beszélt a Revizornak. CSÁKI JUDIT INTERJÚJA.
REJTŐJENŐ, A MAGYAR UGLAKOV Iván, a rettenet / Radnóti Színház
Él az orosz irodalmi köztudatban egy szállóigeszerű mondás Az ész bajjal jár című 19. századi klasszikus komédia szerzőjéről: „Gribojedov az orosz Shakespeare”. Andrzej Wajda egy régi filmjében ebből fordított poén lett: „Tehát Shakespeare az angol Gribojedov”. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
KI VOLT A GYILKOS? Martin McDonagh: A párnaember / Radnóti Színház
Nem feltétlenül igaz, hogy aki látott egy Párnaembert, az látta az összest, de az azért igen, hogy két éven belül másodszor nézni nem annyira érdekfeszítő élmény. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
A JÓZAN ÉSZ KIMENT Shakespeare: Lear király / Radnóti Színház
Talán lehetne még segíteni ezen, lehiggadva, belátva, elismerve a hibát. De az uralkodó rendszerébe egyszerűen nincsen beleépítve a korrekció lehetősége. Ezért fog erre rámenni minden és mindenki. STUBER ANDREA KRITIKÁJA.
JURTADISZKONT Tasnádi – Dinyés – Hajós: Spam operett / Radnóti Színház
Eljátszani a darabot és eljátszani, hogy van darab, az nagyon nem ugyanaz. Leginkább ezt a színházi alapigazságot illusztrálja a Radnóti legújabb produkciója. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA.
MONDJÁK A MAGUKÉT Pacalos pizza / Radnóti Színház
A hozzávalók adottak: gazdasági okokból kivándorló fiatal értelmiség mint kortünet, erre a jelenségre reflektáló slammerek és az elmúlt évszázadok magyar verseiből válogatott anyagot prezentáló színészek. Ebből próbált a Radnóti Színház kisütni valamit, ám azért, amit ezzel a műfajokon átívelő projekttel létrehoztak, hogy úgy mondjam, nem osztanak Michelin-csillagot. POGRÁNYI PÉTER ÍRÁSA.
VÍZKERESZT LIGHT Shakespeare: Vízkereszt vagy bánom is én /Kőszegi Várszínház
Némi – na jó: rémületesen „nyáriszínházas” – leegyszerűsítéssel azt mondhatnánk: a kőszegi Jurisics-várban bemutatott Vízkereszt tétje az, hogy sikerül-e elhitetni a közönséggel, hogy Trokán Nóra és Takács Géza hasonlítanak egymásra. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
ÁLLIG GOMBOLVA Henrik Ibsen: Hedda Gabler / Radnóti Színház
Inkább a tér és a látvány vinne némi jelentéses mozgékonyságot, új tartalmakat a sótlan, merev előadásba, mint a rendezői akarat és a színészi játék. Nem nyílik fel az Ibsen-konzerv. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
SZÍNHÁZ ALUL-FELÜL… Mohácsi István – Mohácsi János: A csillagos ég / Radnóti Színház
A rongyos élet néha tényleg édes, mint a méz, vagy legalábbis annak tűnik. Mert azt azért lehet sejteni, hogy ha egy Mohácsi-darabban a nem a legszebb napjait élő színtársulatra rászakadni készül a világhír, annak nem lesz jó vége… URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
HYPPOLIT, A LAKK Mohácsi testvérek: Hippolyt / Orlai Produkciós Iroda, Belvárosi Színház
Már Csehov megmondta: ha egy színmű elején ötvenszer sül el ugyanaz a vicc, a végére minden poén csak lógni fog rajta. Csehov valami puskát is belekevert a dologba. A puska nem is hiányzik a díszletfalról. Csak egy épkézláb vígjáték nem került repertoárra. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
VÁNKOSTÁNC Závada Pál: Jadviga párnája – Belvárosi Színház (Orlai Produkció)
Az író mesterfokon oldotta meg a némi tartózkodással várt munkát, saját nagysikerű művének színpadra ültetését. A regény legfontosabb tartalmai, erényei, jegyei megmaradtak, de egy másik Jadviga párnája keletkezett. Szuverén alkotás. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.