Clint Eastwood pályafutása egyik legnagyobb kasszasikerét aratta a legújabb filmjével, az Amerikai mesterlövésszel, ami nem kevesebb, mint hat Oscar-jelölést kapott. Ehhez képest kissé kínos, ami a vásznon zajlik. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
A dzsihádista is ember! Legalábbis annak tűnik Abderrahmane Sissako világverő mozijában, amely a fundamentalisták által megszállt Timbuktuban költői eszközökkel kutatja az igazságot. NAGY V. GERGŐ KRITIKÁJA.
A rocktörténet egyik ikonikus pillanata volt, mikor Keith Moon 1967-ben élő adásban robbantotta fel a dobját. A Whiplash olyan, mint ez a Who-féle hangszerzúzda: robbanni robban, de véres dobjaival és precíz jazzével inkább szórakoztat, mint megijeszt. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
Ha könnyes melodrámáinak hála valaki letudta már giccsmesterként a mexikói rendezőt, Alejandro González Iñárritut, itt az idő, hogy újabb esélyt adjon neki. A Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje) című mozija amellett, hogy igazi formai bravúr, magával ragadó, sodró lendületű, keserű szatíra a színházról és az egész világról. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
Újabb szokásos, Oscarra pozícionált dolgozat, melyből egyáltalán nem derül ki, mi teszi Stephen Hawkingot Stephen Hawkinggá. SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA.
Peter Jackson várhatóan utolsó Tolkien-adaptációjában azt csinálja, amit az első ötben is. Semmi mást. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
Elszabadult indulatok fölötti humorizáláshoz némi műfaji játékot adunk, csipetnyi száraz társadalomkritikával megszórjuk, majd alaposan kinyújtjuk. Íme az argentin rendező kissé rosszízű menüjének receptje. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Mi fontosabb: a faj vagy az egyed? – teszi fel a kérdést Christopher Nolan a Csillagok között című új sci-fijében, avagy az asztropionírok új gyarmatokat keresnek a világűrben. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
Kevés népszerűbb sémája van a kortárs filmnek, mint a felnövés-sztori – de a Sráckor mellett nagyjából az összes műfajrokon csüggesztően ócska kommerszfilmnek látszik. NAGY V. GERGŐ ÍRÁSA.
Bergmani hölgyduett egy esztétikusan fényképezett, lengyel rendszámú Wartburgban. Pawel Pawlikowski szigorúan művészi filmje traumákról, bűntudatról és az európai huszadik századról mesél. NAGY V. GERGŐ KRITIKÁJA.
A galaxis őrzői a nyolcvanas években elszaporodó B-kategóriás Star Wars-utódok pénzes unokája. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
A Majmok bolygója: Forradalom nemcsak megugorja az előző rész által felállított mércét, de egyben a nyári uborkaszezon csúcspontja is. Pazar kiállítású blockbuster, ám egyúttal érző szív is dobog benne. KOVÁCS PATRIK KRITIKÁJA.
Szörny vagy angyal? Rejtőzködő vagy exhibicionista? Makulátlan vagy perverz? Zseni vagy pszichopata? A Vivian Maier nyomában című dokumentumfilm szerencsére az utolsó kockáig nyitva hagyja ezeket a kérdéseket. A múlt század egyik legjelentősebb street fotósának kikiáltott, 2009-ben elhunyt bébiszittert képein kívül ez a sehol el nem varrt sztori teszi ellenállhatatlanul érdekessé. VALACZKAY GABRIELLA ÍRÁSA.
Holdvilágos éjszakán miről álmodik a lány? A Disney új mesefilmje, a Demóna kapcsán elmondható, hogy nem igazán arról, amiről a hagyomány szerint illő volna. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
A Dardenne-fivérek az utóbbi években két Arany Pálmát és számos más díjat cipeltek haza a Cannes-i fesztiválról – túlnyerték magukat, és talán ezért lehet, hogy a legjobb munkáik közé sorolható, perfektre csiszolt idei darabjukat említés nélkül hagyta a zsűri. NAGY V. GERGŐ KRITIKÁJA.