Az Egyetemi Színpad 1967-ben kérte fel önálló est megtartására. „Talán akkor jutott eszembe, hogy megkérdezzem magamtól: Ki vagyok én? Miért is vagyok színész?” – emlékszik vissza Békés Itala. GABNAI KATALIN RECENZIÓJA.
Túláradó volt, sőt rendszerint egyenesen harsány, és mindenkor csakis és kizárólag önmagára hasonlított. Virtuális Psota Irén-kiállításon jártam. LÁSZLÓ FERENC NAPLÓJA.
Milyen volt egy operett-karaoke a századelőn? Hogyan szeretett bele egy kőszoborba Ady Endre? Miért szólt be Dajka Margit direktorasszonyának? Vagy hogyan került az Andrássy Úti Színház a Paulay Ede utcába? Mindezekre egy rendhagyó időutazó séta közben kaptam választ. KÓNYA RITA VERONIKA ÍRÁSA.
Párbeszédre hív – talán ez a törekvés jellemezte leginkább az idén 25 éves Tatabányai Jászai Mari Színház, Népházban első alkalommal megrendezett MOST FESZT, a Monodráma és Stúdiószínházi Fesztivál minden eseményét, megmozdulását. SZEMERÉDI FANNI ÍRÁSA.
Nem könnyű szembesülni a közös gyökerű fasizmus, sztálinizmus és McCarthyzmus művészetellenes, az önálló gondolkodásra képes embert megnyomorító törekvéseivel, s annak hatásaival. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA.
Az Illúziók birodalma – Barokk iskoladrámák színpadképei címet viselő kiállítás[1] kicsit megkurtított megnyitója a Budapesti Történeti Múzeumban legalább annyira talányos, mint a szóban forgó, 106 darabból álló páratlan anyag históriája. SZOBOSZLAI ANNAMÁRIA ÍRÁSA.
Három igazán POSZT-kompatibilis kiállítás nyílt a színházi fesztivál első három napján. Meseszám, és nem hiába, hiszen a negyedik napon beköszöntött a verőfényes fesztiválidő. SISSO ÍRÁSA.
A gyerekek színházánál nincs tökéletesebb illúzió. A színjátékot figyelve – akárcsak a világra csodálkozó gyerekben – ámulat és áhítat keveredik a nézőben, aki attól néző, hogy kívül van. ZÖLDI ANNA KRITIKÁJA.
Szín-ház vagy Szín-játék? – erre a kérdésre keresett választ az a konferencia, amelynek a Budapesten nemrég megnyitott FUGA Építészeti Központ adott otthont. A „színház az egész világ” elcsépelt mondata ezúttal az épített tér vonatkozásában nyert értelmet. ZÖLDI ANNA BESZÁMOLÓJA.
Tanulni sosem késő. Lezajlott az idei Design Hét, és nem múlt el tanulságok nélkül. Ha nem is járok ezentúl bicikli-küllőkből szerkesztett krinolinban, azt már tudom, mihez kezdek az eddig a kukába hajított BKV-csekkjeimmel. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA.
A megnyitóról és a nyitóperformanszról sajnos lemaradtunk, de cserébe egyedüli látogatóként járhattuk be a Zikkurat Galéria zegzugaiba installált mesés jelmezerdőt, melyben kora délutáni, hűsölő bolyongást ajánlunk. ZANIN ÉVA CIKKE.
Nem olvasásra termett a 2006/2007-es évad rengeteg információját összegyűjtő Színházi évkönyv. Számok, nevek, adatok állnak glédában benne: akár egy sűrű erdő. Legjobb, ha belevág az ember, és ha kitartóan bandukol, bizony, nagy összefüggéseknek jöhet a nyomára. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA.
1949-ben az Operettszínház gazdasági osztályának kérésére a Színházi Főosztály engedélyezi, hogy Hadics Lászlónak télikabátot vásároljanak 800 forint értékben. Boldog idők? JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.