Idillien kék a Wienerwald fölött, mögött az ég horizontja, ahova a bárányfelhők is csak a békés esztétikum miatt kellenek. Pont, mint egy mesekönyvben, a darabcímmel összhangban. És pont ez az, ami nyugtalanító. PAPP TÍMEA KRITIKÁJA.
Dühös női beosztottak állnak szemben egy kegyetlen kapitalista cégvezetővel, aki igényeiket semmibe veszi, szexista zaklatóként uralkodik rajtuk. A 9-től 5-ig alaphelyzete, ha kissé talán szélsőségesen is, elég pontos látleletet ad arról, amiben élünk. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
Mohácsi János lényegében mindent rábízott színészeire, s jól tette. Érett, minuciózusan kidolgozott színészi játék élteti a jó tempójú, pörgős előadást. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
Van az úgy, hogy egy ország – vállalva a túlzásokat: egy kontinens, az egész világ – beleszeret egy színészbe. Vagy valamelyik alakításába. S aztán az emlékező szeretet tartósnak bizonyul. Ez történt Bárány Frigyessel első filmszerepe, Az aranyember Kacsukája esetében. TARJÁN TAMÁS KÖNYVISMERTETÉSE.
Párbeszédre hív – talán ez a törekvés jellemezte leginkább az idén 25 éves Tatabányai Jászai Mari Színház, Népházban első alkalommal megrendezett MOST FESZT, a Monodráma és Stúdiószínházi Fesztivál minden eseményét, megmozdulását. SZEMERÉDI FANNI ÍRÁSA.
A nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban Koltai M. Gábor egy Tamási Áron-drámát dolgozott fel úgy, hogy az alapszövegből az idealizáló-nosztalgikus, lágy részeket kimosta, s helyette kötőelemként a Csík Zenekar zenéit használta föl. SÁNDOR ZITA ÍRÁSA.
2004 óta töretlen sikerrel játssza Spiró György komédiáját a Katona József Színház: az előadásra alig lehet jegyet kapni. Időközben Győrben is bemutatták a művet, Török Ferenc pedig filmet forgatott belőle. Nyíregyházán a színmű zenés betétekkel feltuningolt változata látható. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
Nemigen óvatoskodik a nyíregyházi színház Radnóti-estje. A félhomályos színpadra megérkezik Fellinger Domonkos (magát a költőt játssza), és belekezd a Hetedik eclogába. Interpretációja tiszta, hiteles, sűrű. Szinte fokozhatatlan magasság/mélység. MARKÓ RÓBERT ÍRÁSA.
Gyakori vélekedés szerint jó előadásban jó színész(ek)nek a telefonkönyv eljátszása sem okozhat gondot. Rose műve nem sokkal jobb színmű a telefonkönyvnél. A nyíregyházi társulat élvezetes előadást faragott belőle. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Hommage à Ruszt József – Telihay Péter nem kötelező irodalmat színszerűsít, hanem hajdanvolt mestere előtt tisztelegve, az ő Tragédia-rendezéseit továbbgondolva állítja színre a nagy magyar klasszikust. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA.
A jó színház mindig rólunk és nekünk szól. Hogy a látottak megértésében mennyire fontos a mi kis fonnyadt ’itt és most’-unk, azt egyfolytában tudatosítja a nézőben a nyíregyházi Kasimir és Karoline. Tanulság: most sem a tükröt kell szidni. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
Nyíregyházán nem aprózzák el: néhány csokor helyett egész kazalnyi szóvirágot ömlesztenek a nézőtérre a gyerekeknek szánt, de inkább felnőttek számára élvezetes előadásban, a Líra és Epikában. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
Játszhatatlan drámából mindjárt három is akad a magyar színháztörténetben: Az ember tragédiája, a Bánk bán, no meg a Csongor és Tünde. Ladányi Andrea ez utóbbit most másodszor teleportálta a virtuális valóságba, hogy megnézze, vajon ott mi történik vele. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
Mi kell az egyszemélyes előadóest érvényes megszólaltatásához? Elsősorban egy sokszínű és erőteljes művész egyéniség, aki birtokában van annak a színészi kisugárzásnak és aurának, amely egyedül, önmagában képes fenntartani a közönség érdeklődését. SZ. DEME LÁSZLÓ ÍRÁSA.
A POSZT negyedik napja, vulgo: a harmadik esőnap. Négyből három, a szabadtéri programok szempontjából nem jó arány. Az Ünnepi Könyvhét sátrainál néhány végsőkig elszánt filosz lapozgatja a bánatosan csordogáló eső elől jól-rosszul elrejtett könyveket a kiadói alkalmazottak lassan apátiába forduló, aggódó pillantásaitól kísérve. KARSAI GYÖRGY ÍRÁSA.