Aki netán azt gondolta, hogy a Nyár a Lánchídon sorozat Classic nevezetű hétvégéjén klasszikus zenét fog hallani, csalatkozott. Nem súlyosan, de valamelyest feltétlenül. KOLOZSI LÁSZLÓ CIKKE.
Augusztus első hétvégéje a tánczenéé volt, s a táncos lábúaké lehetett volna, ha a szervezők nem pakolják tele a színpadok előtti (tánc)teret „bérelhető nyugágyakkal”, vagyis padokkal, székekkel, asztalokkal, peremre szorítva a bulikész fiatalságot. SZOBOSZLAI ANNAMÁRIA CIKKE.
A „Nyár a Lánchídon” rendezvénysorozat dzsessz hétvégéje azt bizonyítja, hogy az olykor viszályokkal tarkított, szélsőségesen ingadozó színvonalú magyar dzsesszélet képes egységesen magas értéket képviselő produkciókat kiállítani. VÉGSŐ ZOLTÁN KRITIKÁJA.
„Egy olyan világot idézünk meg, ahol a szavak még érzelmeket, igazságot, álmokat, hitet, vágyat jelentettek. Fogadják szeretettel – anélkül mit sem ér…” – mondta Szirtes Edina „Mókus” a fesztivál honlapja szerint. MALINA JÁNOS ÍRÁSA.
Ha valaki tán nem tudta volna, mit is jelent a kifejezés: világzene, az most, ezen a hétvégén, a Lánchídon megtudhatta. KOLOZSI LÁSZLÓ ÍRÁSA.
A rendezvénysorozatot nyitó hétvége a színház jegyében telik. A két végpont, a pesti és budai hídfő között szlalomozva ténylegesen is befoghatjuk a végleteket a fárasztó blöff és az elegáns, színpadi profizmus között. TÓTH ÁGNES VERONIKA ÍRÁSA.