Bródy Sándor falusi zsánerképeinek minden mozzanata magyarázatra szorul, jóllehet semmi lényegi nem változott: az urambátyám ma korrupció néven ismert, a „fajmagyar szupremácia” egyszerűen rasszizmus, a makulátlan tanítónő pedig ugyanúgy jön, lát és továbbáll, ahogy eddig is. LÉNÁRT ÁDÁM ÍRÁSA.
A Szegedi Szabadtéri Játékok idei nyitóelőadása összességében kellemes élményként maradna meg, ha az a fránya szöveg nem lenne. PAPP TÍMEA KRITIKÁJA.
A színész-osztályok felvételiztető tanárainak fel van adva a lecke. A kiválasztás során nem pusztán kirobbanó tehetségeket kell keresniük, hanem – mivel az osztályok mini-társulatként működnek – számos egyéb tényezőre is figyelniük kell. KELEMEN ORSOLYA ÍRÁSA.
A korrupt, kaján, szeszélyes észjárású bíró, ha épp nem akasztani viszik, babakocsi és ülőkád formájú bohókás szerkezetben imbolyog a magasban, vagy földközelben. Míg Acdak, a suttyóból potentáttá lett alkalmi bölcs cinikusan igazságot (és észt) oszt, lezajlik pár rezsimváltás. KOVÁCS DEZSŐ ÍRÁSA.
Joggal mutatott rá Fischer Iván a Hans Krása Brundibár című láger-gyermekoperája előtt mondott bevezetőben a darab rendkívül szélsőséges érzelmi holdudvarára. MALINA JÁNOS KRITIKÁJA.
A rendezők HSL&NE cégjelzéssel jegyzik munkájukat. A színmű is jelölhető lenne alcíme rövidítésével: C&M t-com. Calisto és Melibea tragikomédiája mindent pontosan úgy görget, ahogy előre megígéri. Semmi meglepetés, aztán mégis – de az sem. Hátra lehet dőlni. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Az egyik feleség Penge Mackie derekát lábával átfonva hajlik hátra a föld felé, a másik feleség a gengszter vállán lovagol veszettül. Mobil szobor hármasuk szinte csak abba a kötélbe kapaszkodhat, amelyre Mackie-t utóbb felakasztanák – ha nem kapna királynői kegyelmet. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Foltin Jolán és Kiss Ferenc passiójátéka, annak ellenére, hogy Jézust – némiképp redukálva – mitikus mesehősként tálalja, mégis szerethető. A zene gyönyörű, megrendülni meg nem itt fogunk. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
A Zene-Bona, Szana-Szét hosszú utat jár be a csúfolódóktól a mai gyerekversekig, a néptánctól a stilizált vonatozásig, a gyerekszerelmektől az álbajuszig. Nyüzsgő, virgonc és huncut előadás, amely elárulja, hogy alkotóiba bőven szorult humorérzék. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.