Novák Eszter rendező(tanár) meglódult színpadán szinte mindegyik szerep jótékony „többszörös bigámiában” él alakítóival. A Bicska Maxi néven alighanem jobban ismert sztárbűnözőt öten, Pollyt hatan, Lucyt ketten, Peachum kolduskirályt hárman, Peachumnét öten, Tigris Brown rendőrfőnököt hárman alakítják. Mi más ez, mint az elidegenítő effektus megvalósulása? Elidegenedés a szereptől: rástartolás féltávolból, kiszakadás egy másik szerep irányába, ingázás „az én szövegem” és „az ő szövege” között létrejövő Szövegben. Marton László és Hegedűs D. Géza vizsgázó színházegyetemi osztályának tagjai a jelenetről jelenetre váltogatott, tördelt szereposztásnak, szerepátvételeknek köszönhetően „oda-vissza” reflektálhatnak mind a figurákra, mind a stafétázó alakításokra (akár önmagukra, megtérve annak a bőrébe, akivel kezdtek). Kőrösi Petra és Trokán Nóra például a vége felé, a legexponáltabb epizódok egyikében utalhat vissza anya és lánya (P.-né és a titokban férjhez ment P. csemete) két és fél órával ezelőtt még fordított (s percek múltán majd ismét az eredetibe forduló) kettősére, cikizve egymást, magamagát, szerepet, Novákot, Brechtet. Természetesen e karneválba egymás némi parodizálása is belefér (amikor a rendező egy kicsit félrenéz, akkor Uma Thurman- vagy egyéb karikatúra is), de öncélúság nem terheli a jól áttekinthető szisztémát.

Jelenetképek az előadásból

Komoly feladat hárul a tarka ruhákra, hacukákra – és bírják is színnel, szabással –, hiszen külső jelzésként kell összetartaniuk a szerepegységet, amelyet persze elsősorban a játék és a koncepció tart össze. A díszlet kevésbé, mivel a kopott fekete helyiség parancsoló adottságait nem könnyű idomítani. A tér továbbgondolása, kiegészítése a színészi testek és a koreografálás révén történik: a fellógatására váró Mackie feje eltűnik egy ablakkeret szemöldökfája mögött, egy (lassacskán fölöslegesnek bizonyuló) fürdőkádban és fürdőkáddal talán a világirodalom összes színművét el lehet játszani, ha nagyon akarják, a koldustüntetés előtti transzparensfestés piros betűrébusza, utóbb a kartondoboz-kísértetház belakása remek.

A Színiakadémia Rákóczi úti épületében, a Hevesi Sándor teremben közel száznyolcvan percig sistergő Koldusopera olykor koldusoperett vagy koldusmusical arculatot ölt. Ezt éppen úgy elviseli, mint a második rész tárgyi világának, ötletarzenáljának felhígulását a jóval takarékosabb elsőhöz képest. Kemény dramaturgi konzultáció (munkatársak: Kárpáti Péter, Őry Katalin) és muzikális figyelem (zenei vezető: Kákonyi Árpád) érződik a premieren. Amennyiben e képezde falai között is dívik az osztályzatokkal történő értékelés, az énekteljesítmények lekottázásához szükség lehet az egyes és az ötös közötti teljes skálára. Nagy a szóródás. A közös nekigyürkőzések felülmúlják a szólózásokat.

Ez – a szóródás-szólózás – a játék egészére is igaz. A mai magyar álkoldus technikák, lejmolási gyakorlatok bemutatása kedvéért érdemes volt belenyúlni Vas István fordításába – a különféle idegen nyelveken történő konferálás, dallás legföljebb duruzsoló európai uniós „halandzsává” mézesül (és főleg Csémy Balázst teszi próbára, akit mintha a Kabaréból kértek volna kölcsön erre az alkalomra). Az átlátszó blúz alá hirtelenjében bedugott bukósisak forint húszas lelemény a kismamaságot hazudó has domborítására – viszont akkor később a hagyományos párnácska már csak halovány célzás a hamiskodott terhességre: az egyszerű varromány nyomába sem érhet a bukósisaknak.

Szkárossy Zsuzsa felvételei

Novák Eszter, aki 1998-ban az Új Színházban ezredvégi Koldusoperát vitt színre, most ezred eleji színjátékot prezentál, és remek pedagógusnak mutatkozik. Nem saját sulykolt elgondolásaival, nem is a kövesülő brechti konvenciókkal béklyózza növendékeit: engedi, hogy a vizsgázók alkata, képessége, összmunkája mozgassa a darabot, amely önmagát aktualizálja az egyetemista lendülettől is (meg susognak emelt díjas sms-ről stb.). Egy tézis sem vág más tézisek elébe, de sok tézist tudatosít a csapat. Típusok ragadnak meg az emlékezetben, erőviszonyok szabályoznak jeleneteket, diplomázni készülő fiatalok dolgoznak tehetségesen, odaadóan, épp csak flörtölve a diákszínházi könnyűséggel. Az említetteken kívül Kovács Ádám, Majorfalvi Bálint, Klem Viktor, Réti Adrienn, Tar Renáta, Bata Éva, Józan László, Petrik Andrea oldja meg jól a lehetőleg egyenletesen kiporciózott feladatokat, valamint Rusznák András, aki Mackie-ként az úri bűnöző jegességével indítja a szerepgörgetegek élvezetesen lavinázó előadását.