Megrendítően vicces Kristoffer Borgli jungiánus álomfilmje, amely arra is emlékeztet, mekkora színész Nicolas Cage, aki itt az elmémesedésének traumáját is kijátssza végre magából. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
A szitokszavak története szinte állatorvosi lova annak az esetnek, amikor egy kivételesen jó ötlet kivitelezése nem elég átgondolt. SZABÓ DÁRIÓ KRITIKÁJA.
Az amerikai mozi nem egyenlő Hollywooddal: kevesebb és több annál. Az álomgyár technikai háttere és annak fejében elvárt alkui nélkül a filmeken az látszik, jóval őszintébbek és esetlenebbek, vagyis sokkal szerethetőbbek, akkor is, ha rosszak. TOROCZKAY ANDRÁS ÍRÁSA.
A szakadék fölött rozoga függőhíd inog, amin a megfáradt hősöknek át kell kelnie – aligha nevezhető az ilyesmi újszerűnek a nézői kedélyek felborzolásában, s a Boszorkányvadászat más, hasonlóan kétes szavatosságú eszközök bevetésétől sem retten vissza. NAGY V. GERGŐ KRITIKÁJA.
Werner Herzog Mocskos zsaruját megelőzte a rossz híre: Abel Ferrara már a forgatás alatt a pokolba kívánta 1992-es klasszikusának, a velejéig korrupt és gátlástalan, drogfüggő rendőr megváltástörténetének a remake-jét. KŐHEGYI ILONA KRITIKÁJA.