Banga Ferenc képmutogatós táblarajzai helyett Pelsőczy Réka rendezői keze nyomán a Vaskakas bábszínészeinek karakterformáló és tárgyanimációs készsége teremt új, éltető közeget Parti Nagy Lajos meséinek – a sokszínűség arca mögé rejtve a mesterség minden csínját és fokát. MIKLÓS MELÁNIA ELEMZÉSE.
Nemzeti Színház
MESTERSÉGE CÍMERE
ISMERETTERJESZTÉS – MESTERFOKON Madách Imre: Az ember tragédiája / Nemzeti Színház
A Bánk bán junior revelatív előadása után újabb klasszikus drámánk került a Nemzeti Színház színpadára. Alföldi Róbert rendezése tisztes, közérthető és a lényeget tekintve konzervatív interpretációnak tűnik. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA.
„ÁSSÁK EL A CSATABÁRDOT” Beszélgetés Márta Istvánnal, a POSZT új művészeti vezetőjével
Nyitni külföldre és belföldre – a POSZT új művészeti vezetője tele van ötletekkel, és azt is sejti, honnan lehet ezekhez anyagi fedezetet szerezni. Márta István átalakítja a válogatás rendszerét, de elmondja azt is, mi a baj a kritikusokkal. NAGY GERGELY MIKLÓS INTERJÚJA.
ÜNNEPZETI SZÍNHÁZ Závada Pál: Magyar ünnep / Nemzeti Színház
Van a városban egy előadás, amelyik a lehető legbonyolultabb dolgokat mondja el pofonegyszerűen. (Már ha a pofon egyszerű.) FORGÁCH ANDRÁS KRITIKÁJA.
KATONADOLOG Shakespeare: Macbeth – Cheek by Jowl / Nemzeti Színház, Budapesti Tavaszi Fesztivál 2011
Semmiből mi sem lesz, megtanultuk rég a másik nagy tragédiából, itt viszont épp annak lehetünk tanúi, ahogyan a semmiből minden lesz a nyomasztóan következetes, súlyos előadás során. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
ÉNÉNÉNEK Esterházy Péter: Én vagyok a Te / Nemzeti Színház
Egy hétvégén két jelentékeny ősbemutatóra is futotta a társulat erejéből. Az új Esterházy-darab mai revü (a zenés katonadolog, azaz a Mohácsi testvérek Egyszer élünk című „tegnapi revüje” után). Az Én vagyok a Te amolyan esterházys Isten-dolog. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
MEGHALNI KÖNNYŰ, ÉLNI NEHÉZ Kovács Márton–Mohácsi István–Mohácsi János: Egyszer élünk, avagy a tenger azontúl tűnik semmiségbe / Nemzeti Színház, POSZT 2011
A megtörtént eseményekből kiinduló, a valóságot mesébe oltó, a rejtőzködő költészetet, az (ön)ironikus groteszket és a brutális abszurditást ötvöző mű múltunkkal és jelenünkkel való szembenézésre késztet. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA.
OKTETT Heiner Müller: Kvartett / Nemzeti Színház
Heiner Müller kétszereplős Kvartettje – tehát kvartett két hangra, ami már önmagában megrezzenti füleinket, miként lehet négyzetre emelni egy előadás belső tartományát –, bizonyos értelemben Jean Genet Cselédek című francia klasszikusára adott német riposzt. FORGÁCH ANDRÁS KRITIKÁJA.
ESTETEMETŐ Fejes Endre–Presser Gábor: Jó estét, nyár, jó estét, szerelem / Nemzeti Színház
Nem lenne haszontalan tudni, mely felkínált darabok közül bólintott rá a rendező éppen erre. Zenés színházi ön- és társulati tréningnek nem rossz választás, de az emberöltővel ezelőtt keletkezett színmű, miközben levedlette a régit, kevéssé vett fel új, mai arcot. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
RING Térey János: Jeremiás avagy Isten hidege / Nemzeti Színház
Tennessee Williams Orpheusza után Térey Nagy Jeremiása is alászáll a Gobbi Hilda Színpadon. Antal Csaba forgáselvű díszlete ezúttal a közönséggel köröz néha: a fantáziált közeljövő debreceni metróállomásait járjuk be. Ám Jeremiás helyett nem tehetjük meg a sorsösszegző utat. TARJÁN TAMÁS ÍRÁSA.
SOK SZÍNES LUFI Csehov: Három nővér / Nemzeti Színház, POSZT 2011
Bár az átgondolt koncepciótól, az újszerű ötletektől és a fegyelmezett színészi csapatmunkától nehéz lenne megtagadni az elismerést, azért Andrei Şerban rendezése a néző legelső, naivitásában is érvényes kérdésére nemigen válaszol. A kérdés: segíti-e az életemet ez az előadás? LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
KIS BAJOR ÖLMELEG Martin Sperr: Vadászjelenetek Alsó-Bajorországból / Nemzeti Színház, POSZT 2011
A kritikus fájós nyakú, zsibbadékony kripli. E restellnivaló tény említését eddig sikerrel mellőzte írásaiban, ám Alföldi Róbert igazgató-rendezői működése most mégis arra készteti, hogy egy fontos előadás beszámolóját e merőben magánjellegű életproblémával kezdje. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
POROND ÉS HORIZONT Shakespeare: Lear király / Nemzeti Színház, BTF 2010
A király önmaga szobra. Kulka János egy lassan emelkedő hengertalapzatra merevedve érkezik a mélyből, feje fölé fényglóriás henger ereszkedik. Ő a kapocs föld és ég között. Talán ebből már sok neki, talán ezért dől le posztamenséről s dönt úgy: országfelosztó bolond lesz. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
FELE-FELE Háy János: Vasárnapi Ebéd / Nemzeti Színház
Elválasztó zenei futamként felhangzott néhány taktus a Szomszédok főcím-aláfestéséből is. Az előadás, melyet ezúttal illusztrált, részint maga is olyan, mint egy teleregény: panel panel hátán. Sémák őrlődnek ismétlődő sorsokká. TARJÁN TAMÁS ÍRÁSA.
DÖNTETLEN Hotel Pro Forma – Operation: Orfeo / Nemzeti Színház, BTF 2010
Nem tudom, hogy a dán koktélfogyasztó nemzet-e, mindenesetre az Operation: Orfeo címen kínált bizarr egyveleget bármelyik pályakezdő mixer elirigyelhetné. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.