Fájó, de tény: Manon varázsos csábereje a szokottnál kisebbnek bizonyult a Müpa február 25-i előadásán, és ezért leginkább a színpadra állítás minőségét okolhatjuk. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA.
Jonas Kaufmann először adott Budapesten érdemi áriaestet. Az olasz és német művekből összeállított nívós operaprogram egy pillanatra sem fordult át vásári szórakoztatásba, ám közben mégis számos kérdést felvetett a tenor és a műfaj jelenlegi állapotáról. ESZTERGÁLYOS MÁTÉ ÍRÁSA.
Fischer Ádám a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarával előadott teljes Ring után a Nemzeti Filharmonikus Zenekarral megmutatta, hogy Richard Wagner zenéje énekesek nélkül is színpadra termett. ESZTERGÁLYOS MÁTÉ ÍRÁSA.
Madaras Gergely koncertjei mindig érdekesek, a november 17-i, Vigadó-beli fellépéséhez extra izgalmat adott, hogy egy versenyműben felesége, Győri Noémi működött közre. MESTERHÁZI GÁBOR ÍRÁSA.
A Bartók Tavasz kétségkívül legbartókibb produkcióját láthattuk május 26-án este, hiszen Bartóknak nem csupán a zenéje – sőt, Zenéje – hangzott fel a róla elnevezett Nemzeti Hangversenyteremben, hanem ő maga is megelevenedett a pódiumon egy tánckölteményben. MALINA JÁNOS ÍRÁSA.
Hontvári Gábor és a Nemzeti Filharmonikusok február 25-i koncertjét igazi sztárcsellista, Alexander Ramm tette emlékezetessé, akivel jelentékeny Rokokó-variációkat hallhattunk. Ráadást sajnos nem – ahhoz közönség és vastaps kell. GYENGE ENIKŐ CIKKE.
Az NFZ Kelemen Barnabás vezényletével adott hangversenyt a Zeneakadémián február 11-én. A műsoron Mihály András 1953-as, manapság ritkán megszólaló Gordonkaversenye (szólista: Perényi Miklós) és Schumann 2. (C-dúr) szimfóniája szerepelt. MALINA JÁNOS ÍRÁSA.
Várjon Dénes, Simon Izabella, a Concerto Budapest és Keller András felidézte a hangokat, amelyekkel Bartók búcsúzott Magyarországtól. CSENGERY KRISTÓF KRITIKÁJA.
Két régi, kedves ismerőst is üdvözölhetett a közönség a Benjamin Britten születése századik évfordulójának előestéjén megrendezett Háborús requiem-előadáson. MALINA JÁNOS ÍRÁSA.
Egy olyan doktriner esztéta, mint teszem azt, Adorno, bizonyosan fintorogna egy zenei maraton gondolatától, és besorolná a kulturális ipar (Kulturbetrieb) különösen perverz elkorcsosulásai közé. Részben persze igaza lenne, de ő sem tagadhatná, ha ugyan ez egyáltalán érdekelné, a dolog ismeretterjesztő hasznát. CSONT ANDRÁS ÍRÁSA.
Igazi zenei kuriózumokat felvonultató hangversenyt adtak a Nemzeti Filharmonikusok május 19-én a Művészetek Palotájában. UR MÁTÉ ÍRÁSA.
Bartók születésének 130-adik évfordulóját ünnepelte a koncert – két Kodály-művel! Mintegy mellékesen elhangzott Bartók ifjúkori, zeneszerzői zsengénél sem sokkal több I. szvitje is. CSONT ANDRÁS KRITIKÁJA.
„Ez a ritkán játszott, 1938-ban keletkezett egyfelvonásos opera nem tartozik Strauss nagy alkotásai közé” – ezekkel a kedves szavakkal kínálgatja megvételre saját portékáját, a Decca Daphne-felvételét a világ legnagyobb internetes könyv- és zenemű-áruháza. MALINA JÁNOS ÍRÁSA.
Meglehetősen rendhagyó programmal lepte meg a Tavaszi Fesztivál közönségét a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és Énekkar Bartók Béla születésnapján. MALINA JÁNOS KRITIKÁJA.
A Nemzeti Filharmonikusok október 9-i koncertjén Kocsis Zoltán megint rendet vágott a zenekari repertoár dzsungelében, és négy ritkán játszott vagy alig ismert kompozícióval, afféle kalandtúrával tágította a közönség nagyobb részének látókörét. MALINA JÁNOS ÍRÁSA.