„A legnépszerűbb Wagner-dallamok” – tájékoztat a koncert alcíme, és elgondolkoztam azon, hogy vajon kihez is szól ez az előadás. Nem hiszem, hogy a Ring megszállottjai különösképpen érdeklődnének egy Wagner-összeállítás iránt, míg aki csak esküvőkről és filmklasszikusokból ismerne fel egy-egy megidézett dallamot, annak feltehetően fogalma sincs, hogy ki is a művek szerzője. Vagyis feltehetően ők sem ülnek a széksorokban. A nézőtér márpedig tele, talán elsősorban olyanokkal, akik eleinte nem feltétlenül hirdetnék, hogy élvezik az ilyesmit, ám a koncert végére mégis büszkén, egyenes derékkal, mondhatni wagneri hősiességgel vetik ki magukat a forgóajtókon. Mert talán mégis lehet Richard Wagnerért így, könnyeden – és feltétlenül rövidebben –, amolyan popkultúra-szerűen rajongani.
Kijelenthető, kellőképpen nagyvonalú és üde lezárása volt ez a 2023-as Budapesti Wagner-napoknak. A teljes Nibelung-tetralógia után pedig mi igazolná jobban a válogatáskoncert létjogosultságát, mint a sorozat művészeti vezetőjének és karmesterének kendőzetlen lelkesedése a német komponista iránt. Fischer Ádám nem csak lényében, előadásmódjában is rendre a föld fölött lebeg, ugrál és toporog, mindezt persze a zenei sokszínűség érdekében – bár néha azt gondolom, részben a közönség kedvéért is. A programba hét Wagner-opera részletei kerültek, köztük A walkür és Az istenek alkonya két szegmense, ami helyett akár lehetett volna még további Wagner-nyitányt is mutatni. A valóban népszerű Walkürök lovaglását, ne adj’ isten, akár a Rienzi olaszosan bravúros bevezetője is válthatta volna a fináléban, de hát ez az este tényleg nem Wagner-életmű a nagyító alatt, inkább a komponista arcélének elnagyolt tusrajza.
 Fischer Ádám |
A bolygó hollandi nyitányával indul a hullámzás, ami kronológiában amúgy stimmel, a programban ez a legkorábbi Wagner-opera, és a Nemzeti Filharmonikus Zenekarnak köszönhetően valóban felkavaró indításnak bizonyul, a szó legjobb értelmében. Nem feltétlenül mondható el ez a fajta együttállás a Tannhäuser nyitányáról, ahol a szó szoros értelmében is láthatóvá vált, mennyire nehéz is összetartani a különböző szólamokat. Fischer Ádám megfontolt tempóválasztása ellenére helyenként úgy érződött, széttart a vonós és fúvós szekció, bár betudható volt mindez annak is, hogy a hegedűsöket esetenként a dirigens kevéssé fogta vissza, már ami a hangerőt illeti.
Ami egyébként a színpadi közszemlére tételt illeti, kifejezetten érdekes úgy hallgatni ezeket a részleteket, hogy közben nem szól közbe egy-egy rendező (néha egészen elképesztő) agyszüleménye a mű képi világáról. Ez a bizonyos öncélú direktori elhatalmasodás nem csak a Ringet, de a magukban álló Wagner-operákat is mételyezi. Jó példa erre a koncerten épp soron következő Lohengrin vagy a Trisztán és Izolda is, mely részleteket így most csupaszon, valódi zenei pompájukban lehetetett csodálni. Utóbbi előjátéka és Izolda szerelfischer mi halála varázslatos hullámvasút, Fischer Ádám finom érzelmi hangsúlyaival, illetőleg a zenekar crescendóival a legtisztább wagneri célt szolgálta: a magával ragadó zenei élményt. Talán a közeli ülőhelyem is magyarázza, de nem tudtam – és pláne nem is akartam – figyelmen kívül hagyni Kántor Balázs cselló szólamvezető átszellemülését, és az ebből fakadó érzelmes hangsorokat. Ebben is rejlik talán Fischer Ádám nagyszerűsége, hogy ily módon képes hatni egy olyan zenekarra, amely történetesen nem játszott egymás után négy napon keresztül Wagnert – csupán erre a koncertre került össze a nagy karmesterrel.
Az istenek alkonya Gyászindulója – bár önmagában is letaglózó – talán az egyedüli olyan részlet volt a koncerten, amelyre jó lett volna úgy nagyságrendileg tizenöt órát várni, mert hát viszonylag nagy a súlya a tetralógia dramaturgiájában. Előtte a Mesterdalnokok nyitánya, utána A walkürök lovaglása, valahogy ki-bezuhan a hallgatóság a Walhallából. Fischer Ádám mindenesetre elégedett, a néző pedig boldog a koncerttől, mely összeállítás Wagnernek nem feltétlenül tetszene, de hát ez is a népszerűség átka.
Helyszín: Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem; időpont: 2023. június 21.