Fekete Ádám új bemutatójában az álom a maga elmaszatoltan is éles, könyörtelen humorú szürrealitásában többet mond két ember kapcsolatáról, mint maga a valóság. GERGICS ENIKŐ KRITIKÁJA.
Furcsa cím, kis játszóhely, kevés néző, híres színészek, mitológiai utalás. Szinte kódolva van, hogy valami filozofálgatós előadás lesz. Van-e olyan együttállás azonban, ami ebből a koktélból valami egészen egyedit és ne adj’ Isten szórakoztatót tud létrehozni? Rövid válasz nincsen, csak hosszú. KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA.
Schumann-dalok filmbe oltott adaptációja kínál színházi utazást mentális és érzelmi dimenziók között az Átrium színpadán. Horvát Lili filmrendező ezúttal komplex összművészeti produkcióban villantja meg tehetségét. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Egy halott prostituált, több elfuserált élet, kínzó kérdések, titokzatosság nélküli titkok. Gyilkosság, amelynek ezer oka lehet anélkül, hogy egyetlen pontos oka volna. Kapcsolatok, konfliktusok, amelyek akár más gyilkossághoz is vezethetnének, amelynek elmaradása nem biztos, hogy a pontos ok hiányán múlik. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
Veszélyes lehet a stílusgyakorlat, ha elsőfilmes rendező próbálkozik vele. Szerencsére a Tantrum nagyrészt ügyesen veszi az akadályokat, és képes különleges élménnyel gazdagítani a játékba csatlakozó nézőt. BOZÓ ANTAL KRITIKÁJA.
„Mindenható Isten, ki más volnék én, mint az a félelem, amelyet ébresztek másokban?” – szól Aigiszthosz, a koporsókból kirakott város beteg és boldogtalan ura. Körötte országrohasztó kushadás. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
Finom előadás lett A lélek legszebb éjszakája. Finom, mondom, noha sem Jászberényi Sándor szövege, sem Polgár Csaba rendezése, sem a két színész, Nagy Zsolt és Ficza István játéka nem pont a finom jelző után kiabál. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Henrik, az ötödik (Nagy Zsolt), másnaposan és kialvatlanul hunyorog a frissen elnyert hatalom fényében. Szájszéle remeg, de fegyelmezett, elszánás és félelem uralja. Okkal. Ő aztán tudja, mi lakik népe szívében. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
A szerző „kis haláltánc” megnevezéssel illette több mint nyolcvan éve íródott darabját. Kis haláltánchoz kis tánc vagy kis halál szükséges. De van-e kis halál? TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Soha nem jutott eszembe korábban, hogy a Haramiák című dráma a Harcosok klubjának az előképe, Olasz Renátónak viszont igen. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
Olasz Renátónak, az SZFE ötödéves színész szakos hallgatójának nem a Kitagadottak az első rendezése. Azonban az első rendezése, melyet az Színház- és Filmművészeti Egyetem, valamint a Staféta pályázati program támogat. SZEMERÉDI FANNI KRITIKÁJA.
Lehet-e a 20. század egyik alapművét, a négykötetes, ezerötszáz oldalas „mitikus regényt” (ahogy Szerb Antal nevezi) színpadra vinni? Lehet-e a mű – ismét Szerb Antallal szólva – „tündéri iróniáját” visszaadni? Lehet. Nem is akárhogy! NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA.
Aznap, melynek hajnalától kezdve – ahogy a veronai baleset híre széjjelfutott – fájdalomtól támolygott az ország, meghatározott munkarend szerint, este héttől, verseket mondtak az Örkény Színház színészei. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
A markáns rendezői elképzelést tartja a legfontosabbnak, a külső, „nem zenei” viszonyítási pontot. Az Örkény Színházban bemutatott Mesél a bécsi erdő és a független színházi produkció, a Kohlhaas zenéjéért jelölték díjra a színikritikusok – és az előbbiért meg is kapta a díjat. MARTON ÉVA INTERJÚJA.
Új előadásában Schilling Árpád laboratóriumi körülmények között vizsgálja a nagy műgonddal kiválogatott, borítékolhatóan egymás torkának eső áldozatait. De a végén vajon a jobbik győz? JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.