Schiller polgári szomorújátéka bő kétszáz év múltán is elementáris erejű színpadi mű, s a Nemzeti társulata jószerint minden helyzetben komoly játékerőt képvisel. Ezt a két pozitív felismerést köszönhettük Alföldi Róbert erőszakosan külsődleges, bizonytalan ízlésű rendezésének. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
A jelenkor egyik legkiválóbb magyar zongoristája nagyszerű koncerten, a zeneszerzővel szinte azonosulva ünnepelte meg Liszt születésének 198. évfordulóját október 22-én. CSONT ANDRÁS KRITIKÁJA.
Berlioz azok közé a szerzők közé tartozik, akikről sosem tudunk eleget. Jószerével csak pár művét (Fantasztikus szimfónia, Harold Itáliában, Rómeó és Júlia, nyitányok) játsszák rendszeresen, operái, oratorikus művei viszont alig-alig szólalnak meg. MACZKAY GÉZA ÍRÁSA.
Ritkán fordul elő, hogy egy hangverseny legfigyelemreméltóbb, leginkább élményszerű része egy kortárs zenemű előadása: az Alba Regia Zenekar MűPa-béli koncertjén ez volt a helyzet. KOLOZSI LÁSZLÓ CIKKE.
Az idei, tizenkettedik Budapesti Nemzetközi Kórusversenyen két nagyon jó, valamint sok jó együttest hallhattak az érdeklődők és a kórustagok. A két befogadói halmaz majdnem teljesen fedte egymást. KOLOZSI LÁSZLÓ ÖSSZEFOGLALÓJA.
Ki gondolná, hogy Nigel Kennedy 53 éves? A Brightonban született hegedűvirtuóz energikus, fiatalos, érdekes, ám olykor – éppen nyughatatlanságának és kísérletező kedvének is betudhatóan – idegesítő jazz koncertet adott a Müpában. KOLOZSI LÁSZLÓ ÍRÁSA.
A Magyar Szimfonikus Körkép című sorozat koncertjén jelen lenni olyan volt, mint egy házibuli után másnaposan felébredni egy idegen kanapén. Valami dereng, miért van ott körülöttem ez az egész, a részleteken viszont inkább nem töprengek, mert úgyis lényegtelen, mi történt. VÉGSŐ ZOLTÁN ÍRÁSA.
Hogyan kerül egymás mellé Goldmark Károly, Richard Strauss és Madarász Iván? A koncertet megelőzően nemigen tudtam volna válaszolni a kérdésre. És bevallom, még mindig tanácstalan vagyok. BÓKA GÁBOR CIKKE.
A fokozottan erőteljes, csoportos hangadást ünneplő koncertbérlet harmadik estéjén egy orosz cár és egy vérnősző ógörög király bukásának lehettünk fültanúi. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA.
A magyar kortárs zene akár az univerzum ősrobbanást követő tágulását is szimbolizálhatná – középpontban a hallgatóval és a tőle mind jobban távolodó mai muzsikával. Tényleg szükséges a ma születő művekhez a bőbeszédű körítés? VÉGSŐ ZOLTÁN ÍRÁSA.
Aki annak idején jelen volt a Kurtág György 80-ik születésnapjára rendezett koncertsorozaton, joggal érezhette, hogy zenetörténeti események részese. Most felelevenítheti emlékeit, hiszen a Budapest Music Center kiadásában immár elérhetők az ott elhangzottak egyes részletei. CSONT ANDRÁS CIKKE.
Myung-Whun Chung dirigálásával az egykori NDK egykori büszkesége, a drezdai Staatskapelle klasszikus felépítésű koncertet adott: nyitány (Weber: A bűvös vadász), versenymű (Mozart: d-moll zongoraverseny, K. 466), végül egy nagyszabású szimfonikus alkotás (Brahms: 4. szimfónia). CSONT ANDRÁS CIKKE.
Bartók születésnapján a legnagyobb magyarhoz méltó koncertet adott a Nemzeti Filharmonikusok élén Kocsis Zoltán. A Hegedűverseny szólóját Kelemen Barnabás játszotta, A Kékszakállú herceg vára szerepeit Wiedemann Bernadett és Fried Péter énekelte. CSONT ANDRÁS KRITIKÁJA.
Még a nem vallásosak is megtértek egy-egy könnycsepp erejéig a John Eliot Gardiner által vezényelt Bach János-passiót hallgatva Húsvét vasárnapján. Vagy pogány módon szólva: igaza volt Arisztotelésznek, létezik katarzis. CSONT ANDRÁS KRITIKÁJA.
Kent Nagano vezényletével a Bayerisches Staatsorchester adott Richard Strauss és Beethoven hőseiről szóló műsort a Művészetek Palotájában, ezzel megkezdődött a Budapesti Tavaszi Fesztivál. És noha korántsem volt problémamentes a koncert, soha rosszabb indulást, ahogy mondani szokták. CSONT ANDRÁS ÍRÁSA.