Judd Apatow több, mint tíz év eredménytelen próbálkozás után végre rátalál a dráma és komédia közti tökéletes harmóniára. Egy fontos adalékra volt csak szüksége hozzá. HARSÁNYI DOMONKOS KRITIKÁJA.
Gondozd magad a citromfát, ha elégedetlen vagy a lopott gyümölccsel: még nyeljük a paródia keserédes könnyeit, mikor magunkra ismerünk messzi tájak előítéleteiben. A „palesztin Roy Andersson” legújabb fricskája mindenkit eltalál. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Online mutatta be legújabb filmjét Hajdu Szabolcs. Mióta a saját színdarabjából forgatott Ernelláék Farkaséknál elhozta a Karlovy Vary filmfesztivál fődíját 2016-ban, leginkább színházban dolgozott. Főként saját darabjaival, bár legutóbb a Radnóti Színházban a Glóriát rendezte. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA.
Hajdu Szabolcs új filmje olyan nyíltan és közvetlenül beszél az életünkről, ahogy magyar film ritkán szokott. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
Jane Austen regényének sokadik adaptációja nem csupán vizuális pompát ígér, de tartalmában és szereplőiben is kiemelkedik elődei közül. FÁTRAI KATA KRITIKÁJA.
A friss César-díjas Ladj Ly külvárosi drámája forradalmi újdonságokat ugyan nem fogalmaz meg, azonban így is megrázó erejű, szikár és végtelenül kiábrándult alkotás. ZALÁN MÁRK KRITIKÁJA.
Ilyen, amikor egy őrült akciófilm többet próbál mondani, mint amit meg tud fogalmazni. Rohanás közben lövi magát lábon, de sajnos még ez sem tudja lassítani. HARSÁNYI DOMONKOS KRITIKÁJA.
Könnyed, gördülékeny szórakozást eredményezett Peter Berg és Mark Wahlberg sorrendben ötödik együttműködése, a Spenser az igazság nyomában. Bár azóta, hogy letértek az igaz történetek megfilmesítésének biztos ösvényéről, nem sikerült igazán maradandó alkotást összehozni. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.
Szabó István régóta várt jutalomjátéka valódi sztárparádét vonultat fel a rendező múltjából, de nem csak stábjában jelenik meg a nosztalgia. Helytállás egy változó világban, múló értékrendek, ármánykodás és múlttal való számvetés egy profi módon középszerű alkotásban. HARSÁNYI DOMONKOS KRITIKÁJA.
A chemtrail és a laposföld-hívők korában könnyen hihetnénk összeesküvés-elméletnek, ha egy film azt állítja, a világ egyik legnagyobb vegyipari vállalata, a teflont és a lycrát is kifejlesztő óriáscég, a DuPont az 50-es évektől szisztematikusan mérgezi a bolygónkat. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
Corneliu Porumboiu, a román újhullám szatirikusa Hitchcock nyomába eredt, de csak l’art pour l’art zsánerjátékot talált ott. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
Elia Suleiman, a „palesztin Buster Keaton” olyan bravúrosan beszéli a némafilmvígjátékok nyelvét, hogy azzal szavak nélkül is rengeteg elmond arról, hogyan élünk manapság. Modern burleszk és globális abszurd egy filmtörténeti ínyencségben. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
Klasszikus skandináv atmoszférája, sötét tónusai és kritikus egzisztenciális kérdésfeltevései ellenére az Öngyilkos túra, bármennyire is elszánt, nem tud felnőni bizarr premisszájához. HARSÁNYI DOMONKOS KRITIKÁJA.
Cathy Jan páratlan rendezése új korszakot teremt a képregényadaptációk világában. FÁTRAI KATA KRITIKÁJA.
Guy Ritchie gyökerei most kicsit tán kifinomultabban gengszterkednek (tisztelet a kivételnek), de persze az elegánsabbak is csak úgy csinálnak, mintha. Mindenesetre rendkívül szórakoztatóan, lelkes rutinnal vezeti őket a főnök. KOVÁCS GELLÉRT KRITIKÁJA.