Minden idők egyik legbefolyásosabb lányregénye új köntöst kap, de nem felejti el származását. Egy adaptáció, amire igenis nagy szükségünk volt. HARSÁNYI DOMONKOS KRITIKÁJA.
Kisebbfajta moziszenzáció, ahogy a hipermozgékony kamera kalauzol az első világháború poklában: Sam Mendes egysnittes filmje operatőri és rendezői stílusbravúr, hiányosságai ellenére kivételes moziélmény. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Hollywood tehetséges humoristája képzeletbeli Hitlerrel próbál nevettetni, de sírás lesz a vége. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
Noha a Richard Jewell balladája korántsem megrázó erejű dráma, mégis rendezője színvonalasabb alkotásai között lehet említeni. ZALÁN MÁRK KRITIKÁJA.
Vajon úgy kezdi az évet a Netflix, ahogy tavaly abbahagyta? Leginkább ez volt a kérdés az idei első premier, A kegyvesztett kapcsán. A színész-rendező Tyler Perry egy erősen B-válogatott színészgárdával vette fel a harcot a ködös januári napokkal. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.
A film, amely Michael Bay, Will Smith és Martin Lawrence karrierjét megalapozta, tizenhét év után ismét visszatér. Ezúttal eredeti rendezője nélkül, kiöregedett főszereplőivel, egy identitáskrízisben szenvedő forgatókönyv alapján. HARSÁNYI DOMONKOS KRITIKÁJA.
A Botrány egy jó szándékú, könnyen fogyasztható film a munkahelyi szexuális zaklatás működési mechanizmusairól, sok híres színésszel. Ismeretterjesztő filmnek megjárja, de aki ennél többet vár, csalódni fog. BUJDOSÓ BORI KRITIKÁJA.
Pompás évindító az Agatha Christie szellemét életre keltő krimi, amelyben a déli Poirot találkozik a Trump-szavazó újgazdagokkal. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.