Szívszaggató, felemelő és időnként őrült szexi. A 120 dobbanás percenként az egyik legigazibb film, amit az AIDS-krízisről valaha csináltak. BUJDOSÓ BORI KRITIKÁJA.

A Blumhouse cég újabb találékony horrorsikere tulajdonképpen egy jól előadott, szem(pilla)rebbenés nélkül lopkodós vicc, amelynek legnagyobb poénja, hogy lelke is van. KOVÁCS GELLÉRT KRITIKÁJA.

Martin Koolhoven egy nő emancipációjának vadnyugati miliőbe helyezett történetén keresztül feszegeti a szabad akarat témáját. Kérdésfelvetése – különösen korábbi, európai munkáihoz képest – nem tűpontos, de cserébe nézhető filmet eredményez, amely egy darabig még izgalmas is. VÍZKELETI DÁNIEL KRITIKÁJA.

A Rögtönzött szerelem olyan vígjáték, amin nemcsak nevetni, de sírni is nagyokat lehet. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.

Minden idők egyik leghíresebb expressze elpöfögött Isztambulból Calais-ig jó pár színészsztárral az utasai között, de hogy miért készült el a Gyilkosság az Orient expresszen új feldolgozása, megválaszolatlan rejtély maradt. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.

A Thor: Ragnarök végre egy olyan szuperhősfilm, amit azok is élvezhetnek, akik egyébként kiütést kapnak a köpenyes igazságosztóktól. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.

Matt Damon a gyilkos nyerspolgárt, a Coen testvérek a morbid humort, George Clooney az elegáns stílust hozza a filmbe. Akkor mégis mi csúszhat itt félre? SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.

Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy Bear Grylls egy egész nemzedéknyi tévénézőt tanított meg arra, hogy miként kell a fotelben ülve túlélni a dzsungelt, sivatagot, a Föld legkietlenebb vidékeit. A Dzsungel eltévedt hőseinek viszont későn jött a tudás, meg is szenvedtek érte. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.

Arild Andresen filmje keveset markol, azt viszont vasmarokkal: Az igazi törődés ragyogóan megvalósított példázat arról, hogy szülőnek senki sem teremtetett. Azzá (is) válni kell. KOVÁCS PATRIK KRITIKÁJA.

Darren Aronofsky Anyám! című filmjét nézve szinte hihetetlen, hogy ugyanaz az ember, aki az ostoba Noét rendezte, most ennyire sokrétegű és szép filmet csinált lényegében ugyanarról a témáról. BUJDOSÓ BORI KRITIKÁJA.

Nem mindig vezet jóra, ha valaki turkálni kezd a régi levelek és fényképek között. A 20. század ugyanis még ma is képes átrendezni betonbiztosnak hitt identitásokat. Erről mesél igen érzékenyen Mészáros Márta új filmje. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.

Jo Nesbø bestselleréből, a Hóemberből elkészült az azonos című hollywoodi filmadaptáció, és nem mondhatnánk, hogy elolvadtunk tőle. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.

John McEnroe és Björn Borg, a tenisz történetének talán két legnagyobb riválisa találkozik a teniszpályán és azon kívül Janus Metz Pedersen dán rendező tálalásában. BILSICZKY BALÁZS KRITIKÁJA.