Ha A sötét lovag a Bush-korszak, a Batman Superman ellen az Obama-ciklus szuperhősfilmje. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
„Csak úgy van értelme lázadó filmet készíteni, ha maga az alkotó is bátor” – vallja Nemes Gyula, aki a Filmalappal zajlott összetűzéséről és az ökoterrorizmusról vallott gondolatairól is mesélt a Revizornak. SOÓS TAMÁS INTERJÚJA.
Lassan, de biztosan csinálta meg a maga elkötelezett közönségét 2001-ben a Zoolander, a trendkívüli. Tizenöt évvel később itt a divatidióta férfimodellek sztorijának folytatása (meglepő módon a Zoolander 2 címre hallgat), ami sajnos messze nem az eredeti. Stílszerűen: replika csupán. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
Nem Janis Joplin legendájáról, hanem a texasi lány magányáról szól Amy Berg dokumentumfilmje. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
Mikor készülhetne tragikomédia Trianonról? És időutazós film József Attiláról? Az ötvenes években játszódó thrillereket (A vizsga, A berni követ), valamint a Félvilágot és a Válótársakat író Köbli Norberttel beszélgettünk. SOÓS TAMÁS INTERJÚJA.
Nem is az a baj, ha egy viszonylag megbízható iparos hosszú filmcsendet követően hirtelen érzékeny téma után nyúl. Az sem, ha mindez alig másfél óra. De ha egyetlen eredeti ötlete sincs, akkor ez lesz életünk leghosszabb nyolcvan perce. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.
A színész-rendező Roschdy Zem pazar kiállítású életrajzi filmet forgatott a francia cirkuszvilág egyik legtragikusabb figurájáról. Könnyű, érzelgős, kikapcsolódásra tökéletesen alkalmas mozi ez, melynek nagyon nem szabadna ennyire könnyednek, érzelgősnek, könnyen fogyaszthatónak lennie. KOVÁCS GELLÉRT KRITIKÁJA.
A legjobb idegen nyelvű film az Oscar legfontosabb kategóriája, mivel Hollywood már a jelöléssel is olyan külföldi mozikra irányít megérdemelt reflektorfényt, amilyen például ez a rendhagyó dán háborús dráma. CSIGER ÁDÁM KRITIKÁJA.
A Disney animációs részlegének változatlanul jót tesz, hogy a pixaros John Lasseter irányítja ott a dolgokat. Legújabb művük, csakúgy, mint mondjuk a Rontó Ralph és a Hős6os volt, szinte annyira jó, mint egy tökéletes Pixar-produkció. KOVÁCS GELLÉRT KRITIKÁJA.
Abel Ferrara régi álomprojektjét hozta tető alá: példaképe, Pier Paolo Pasolini krimibe illő haláláról forgatott filmet, főszerepben Willem Dafoe-val. Amilyen csábítóan hangzik a koncepció, olyan csalódást keltő a végeredmény. CSIGER ÁDÁM KRITIKÁJA.
Jól emlékszem, milyen feszülten kapaszkodtam otthon a kockás plédbe, amikor tizenévesen először láttam a tévében, ahogy Robert Redford és Dustin Hoffman leleplezi Az elnök embereiben a Watergate-simlit. Aztán megnéztem ezt a filmet, s átéltem szinte megint ugyanazt. Kockás pléd nélkül. KOVÁCS GELLÉRT KRITIKÁJA.
Némi humor, némi karikatúra és egyre halványodó önmaguk önkritikus felmutatása a Coen fivérek új, Berlinálén bemutatott filmjében. Az Ave, Cézár! szinte egy film. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
A megszokott fekete humor helyett a monoton undor filmje lett Anders Thomas Jensen új mozija. És még annak örültünk a leginkább, hogy igazából nem is értjük, mit akart nekünk mondani. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.
A maga műfajában szórakoztató film a Deadpool, csak épp nem az a reveláció, aminek szánták. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
Az osztrák néplélek első számú mozgóképes provokatőre, Ulrich Seidl ezúttal hazája pincéibe kukkant be és szúrja le tartósan statívját. BÉKÉS BÁLINT KRITIKÁJA.