A Kaliforniai álom igazi múltidézés, tisztelgés Hollywood és a musical mint műfaj aranykora előtt. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
Senkitől sem irigylem az őzikét. Pláne azt, amelyik a naplemente szórt fényeiben áll, tepsinagy szemekkel. Van, akinek ez jelenti a biztonságot, a kortalan földi szépséget, az idő áldott kizökkenését. Akkor miért lenne baj, ha másnak Will Smith elgyötört arca a fájdalom maga, a szenvedés eleven ikonja? PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.
Kirobbanó boldogság és életöröm a szerelmes finn bokszoló kalandjait az év egyik legjobb filmjében bemutató feelgood-moziban. BILSICZKY BALÁZS KRITIKÁJA.
A Star Wars-univerzum „töltelékfilmje”, a Zsivány egyes egyáltalán nem fáj a nézőnek, de annyira azért jól sem esik, hogy repetát kérjen belőle. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
Aki szerette a Nader és Simint vagy az Elly történetét, az iráni rendező új munkájában sem fog csalódni. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
„Tarantinósabb, mint az én filmjeim” – hangzik Tarantino untig ismert dicsérete az Oldboy-ról, ez viszont sokkal inkább igaz Park Chan-wook legújabb mozijára. A koreai direktor elkezdte reklámként használni QT hízelgését. CSIGER ÁDÁM KRITIKÁJA.
Valahogy folyton a klasszikus székely vicc jár az eszemben. Elvonatozik a székely bácsi Pestre, ahol hirtelen rászakad az unalom, beül hát a Csillagok háborújába. Két órán át nézi a lézerkardokat meg az űrháborút, majd kijön a moziból, csóválni kezdi a fejét, és azt mondja: Hát én ezt már nem hiszem. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.
Hogyan malmozzunk végig egy Oscar-szezonra szánt hollywoodi sztárprodukciót? Nagyjából úgy, ahogy most két lábon járó speciális effektusként Brad Pitt igyekszik szabotálni ezt az egyébként tisztességesen összerakott filmet. De szerencsére Marion Cotillard kihúzza a cikiből Robert Zemeckist, s vele együtt a filmet is. KOVÁCS GELLÉRT KRITIKÁJA.
A Bezárva egy cselekmény- és színészközpontú, eredeti ötletre épülő film, ami egyben azt is bizonyítja, hogy ez önmagában édeskevés a jó moziélményhez. CSIGER ÁDÁM KRITIKÁJA.
Nem elég, hogy menő divattervező, még filmeket is tud rendezni. Tom Ford második nagyjátékfilmjét, az Éjszakai ragadozókat szeretni fogják azok, akiket már az első mozijával, az Egy egyedülálló férfival is meggyőzött a tehetségéről. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
Vannak olyan filmek, amelyek nem törekszenek egetverő igazságok felé, szépelgő és körülményes kifejezéssel nem gondolatébresztőek, inkább csak elénk tolják az életnek hívott realityt, mint a sótlan spenótot, oszt jó napot. Ha megeszed, jó; ha nem, akkor is. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.
Woody Allen legújabb moziját jóval megelőzte a híre. A Café Society az a film, amelynek forgatása közben a mester lecserélte az egyik főszereplőt, Bruce Willist Steve Carellra, és amelynek finanszírozásáért cserébe elvállalta, hogy tető alá hozzon egy Amazon-sorozatot (Crisis in Six Scenes) és még szerepeljen is benne. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
Az Érkezés, mint a hetvenes évek legjobb hollywoodi filmjei, áthidalja a művészet és a tömegszórakoztatás közé ásott, amúgy is értelmetlen árkot. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
Sopsits Árpádnak nem volt elég, hogy a múlt század második felének hírhedt magyar sorozatgyilkosságából „csak” egy félelmetes, brutális thrillert forgasson. Kár. Szabó Gábor bámulatos operatőri munkája díjat érdemel. Hajduk Károly alakításától megfagy bennünk a vér. KOVÁCS GELLÉRT KRITIKÁJA.
A Marvelnek ha nem is a legeredetibb, de a leglátványosabb filmje ez a pszichedelikus szuperhősmozi. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.