Mozipremierek 2016

ŐZIKE AZ ERDŐBEN
Váratlan szépség

Senkitől sem irigylem az őzikét. Pláne azt, amelyik a naplemente szórt fényeiben áll, tepsinagy szemekkel. Van, akinek ez jelenti a biztonságot, a kortalan földi szépséget, az idő áldott kizökkenését. Akkor miért lenne baj, ha másnak Will Smith elgyötört arca a fájdalom maga, a szenvedés eleven ikonja? PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez

TARANTINO BEÁJULNA
A szobalány

„Tarantinósabb, mint az én filmjeim” – hangzik Tarantino untig ismert dicsérete az Oldboy-ról, ez viszont sokkal inkább igaz Park Chan-wook legújabb mozijára. A koreai direktor elkezdte reklámként használni QT hízelgését. CSIGER ÁDÁM KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez

ILYEN HALÁL NINCS
Halj már meg!

Valahogy folyton a klasszikus székely vicc jár az eszemben. Elvonatozik a székely bácsi Pestre, ahol hirtelen rászakad az unalom, beül hát a Csillagok háborújába. Két órán át nézi a lézerkardokat meg az űrháborút, majd kijön a moziból, csóválni kezdi a fejét, és azt mondja: Hát én ezt már nem hiszem. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez

A KÉM, AKI NEM SZERETETT VISSZA
Szövetségesek

Hogyan malmozzunk végig egy Oscar-szezonra szánt hollywoodi sztárprodukciót? Nagyjából úgy, ahogy most két lábon járó speciális effektusként Brad Pitt igyekszik szabotálni ezt az egyébként tisztességesen összerakott filmet. De szerencsére Marion Cotillard kihúzza a cikiből Robert Zemeckist, s vele együtt a filmet is. KOVÁCS GELLÉRT KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez

MŰVÉSZI BOSSZÚ
Éjszakai ragadozók

Nem elég, hogy menő divattervező, még filmeket is tud rendezni. Tom Ford második nagyjátékfilmjét, az Éjszakai ragadozókat szeretni fogják azok, akiket már az első mozijával, az Egy egyedülálló férfival is meggyőzött a tehetségéről. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez

ANGYALSZÁRNYÚ REALIZMUS
Az ismeretlen lány

Vannak olyan filmek, amelyek nem törekszenek egetverő igazságok felé, szépelgő és körülményes kifejezéssel nem gondolatébresztőek, inkább csak elénk tolják az életnek hívott realityt, mint a sótlan spenótot, oszt jó napot. Ha megeszed, jó; ha nem, akkor is. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez

GLAMOUR ÉS L’AMOUR
Café Society

Woody Allen legújabb moziját jóval megelőzte a híre. A Café Society az a film, amelynek forgatása közben a mester lecserélte az egyik főszereplőt, Bruce Willist Steve Carellra, és amelynek finanszírozásáért cserébe elvállalta, hogy tető alá hozzon egy Amazon-sorozatot (Crisis in Six Scenes) és még szerepeljen is benne. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez

VÁRJ, MÍG SÖTÉT LESZ
A martfűi rém

Sopsits Árpádnak nem volt elég, hogy a múlt század második felének hírhedt magyar sorozatgyilkosságából „csak” egy félelmetes, brutális thrillert forgasson. Kár. Szabó Gábor bámulatos operatőri munkája díjat érdemel. Hajduk Károly alakításától megfagy bennünk a vér. KOVÁCS GELLÉRT KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez