Északi melankólia, szociális feszültség, a múlt sötét titkai, magának való, morc nyomozó. Minden együtt hát a tavalyi év legnagyobb dán mozis kasszasikerében, a Fácángyilkosokban, hogy plusz egy skandináv krimit behúzzon magának a néző. Ám épp ez a „plusz egy” jelenti a gondot. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
Újra vásznon a nagy, fekete gerenda! A sci-fi örökbecsű klasszikusát most úgy lehet nézni, ahogy eddig kellett volna – moziszékben, tátott szájjal. A közepén van szünet. NAGY V. GERGŐ ÍRÁSA.
A Chappie a címszereplő robothoz hasonlóan számos komponensből épül fel: van benne sci-fi, gyerekfilm, fekete komédia, felnövéstörténet és gengszter-dráma. És működik, bár korántsem olajozottan. CSIGER ÁDÁM KRITIKÁJA.
A Nagy szemek nem Tim Burton legjobb filmje, de ami jó hír: az utóbbi tíz évben készült filmjei közül a legjobb. KOLOZSI LÁSZLÓ KRITIKÁJA.
Céline Sciamma a coming of age sztorik specialistája. Új filmjében a felnövés öröme és fájdalma ugyanazzal az intenzitással lüktet. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
„Egy igazán vakmerő tervet csak úgy lehet végrehajtani, ahogy a kis Móric képzeli” – mondja Molnár Ferenc egyik mindentudó hőse. Így készüljön hát a történelem és a róla szóló dokumentumfilm is? LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
Reklámfilmesként kezdte, idén egy különleges játékfilmmel debütált. A Liza, a rókatündér története a japán mitológiát, képi világa Jeunet és Wes Anderson filmjeinek hangulatát idézik. Ujj Mészáros Károllyal szürreális ázsiai popzenéről, a reklámfilmezés erkölcsi vetületéről, és persze a Liza titkairól beszélgettünk. SOÓS TAMÁS INTERJÚJA.
Clint Eastwood pályafutása egyik legnagyobb kasszasikerét aratta a legújabb filmjével, az Amerikai mesterlövésszel, ami nem kevesebb, mint hat Oscar-jelölést kapott. Ehhez képest kissé kínos, ami a vásznon zajlik. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
Mesebeli romantika, bájos humor és sok önirónia: a Liza, a rókatündér újszerű hang a magyar filmben, miközben sok megoldása már ismerős lehet az átlagnézőnek is a világ mozgóképes terméséből. Mindemellett kellemesen elszórakoztat a maga másfél órájában. HAJNAL MÁRTON KRITIKÁJA.
A dzsihádista is ember! Legalábbis annak tűnik Abderrahmane Sissako világverő mozijában, amely a fundamentalisták által megszállt Timbuktuban költői eszközökkel kutatja az igazságot. NAGY V. GERGŐ KRITIKÁJA.
A szerelem vak és meglepően jól bírja a fájdalmat. A kritikus viszont épp fordítva van ezzel: lát és szenved. A nem az nemet jelent. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA.
Colin Firth akcióban – tömören ez a Kingsman lényege. Bővebben: végre egy jó Bond-film, 007-es ügynök nélkül. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
Hiába remek minden színész, a teljesen abszurd fordulatokat sem ők, sem az nem írja felül, hogy a rendező, Susanne Bier tulajdonképpen a Kaukázusi krétakör dilemmájával szembesíti a nézőt a Második esély című új filmjében. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
A rocktörténet egyik ikonikus pillanata volt, mikor Keith Moon 1967-ben élő adásban robbantotta fel a dobját. A Whiplash olyan, mint ez a Who-féle hangszerzúzda: robbanni robban, de véres dobjaival és precíz jazzével inkább szórakoztat, mint megijeszt. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
A kiberterrortól való rettegésben fogant, tájékozatlanságról és felületességről árulkodó, átlag alatti akciófilm a Blackhat. Olyan, mintha nem is Michael Mann munkája lenne. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.