A szórakoztató komfortsorozatként aposztrofálható Gyilkos a házban (Only Murders in the Building) harmadik szezonja, amely többek között a szívfacsaróan éneklő Meryl Streeppel kívánja a műfajtól idegenkedőket is a képernyő elé csábítani, jelentős minőségi változást hozott. FÁTRAI KATA CIKKE.
Steven Soderbergh szabadabb, mint valaha: összezárt három csodálatos színésznőt egy luxushajón, hogy rögtönzött dialógusaikból egy keserédes, kedves dramedyt kanyarítson. A Szabad szavak már elérhető az HBO GO-n. BUJDOSÓ BORI KRITIKÁJA.
Szinte hihetetlen és egyúttal mélyen megható, hogy volt idő, amikor a tehetségtelenség tüntetően látványos kiéléséhez még nagyon gazdagnak kellett lenni. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA.
A szüfrazsett címéhez hűen harcos dédanyáinknak állít emléket, avagy konyhától a közéletig. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
A hollywoodi romkom rendezők Návai Anikója megint igazi csillagokkal forgatott – a végeredmény azonban most se lett több 121 perc arcoskodásnál. Íme a film, amiből ha kivonjuk a főszereplő duót és a viszonylagos szakértelmet, alig kapunk többet egy Sas Tamás-vígjátéknál. KOVÁCS GELLÉRT KRIKITÁJA.
A jelentősebb napokat is látott Jonathan Demme új rendezése tulajdonképpen nem is játékfilm, sokkal inkább zenés-érzelmes, módjával drámázó, tényleg szórakoztató szabadidős program, tehetséges művészektől – mindenkinek, aki szereti. Meryl Streepet! KOVÁCS GELLÉRT KRITIKÁJA.
Nem királylányos, és nem is rémséges, nincs benne főgonosz, se ártatlan jóság, egyszerű, mai történet egy nem túl originális csavarral, viszont tele van az ABBA együttes számaival, s ez meghozza az elsöprő sikert. IBOS ÉVA KRITIKÁJA.
Megint korhad a családfa: a Nem félünk a farkastól és az Utazás az éjszakába színdarabjaival fémjelzett amerikai famíliadrámák sorát gyarapítja az Augusztus Oklahomában is. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
Mintha egy Thomas Bernhard-színdarabba csöppentem volna. Előttem a nagy operaigazgató, a makulátlanul elegáns Ioan Holender foglalt helyet, az egyik páholyban, sok más prominens társaságában, a nagy politikus, Franz Vranitzky, mögöttem, körülményesen és morogva a nagy festő, Hermann Nitsch. MUSZATICS PÉTER KRITIKÁJA.
Újabb moziklasszikust hozott elénk Orlai Tibor Belvárosi Filmszínháza: Clint Eastwood és Meryl Streep közös jutalomjátéka kevésbé tűnt hálás alapanyagnak László Zsolt és Udvaros Dorottya számára. LÁSZLÓ FERENC CIKKE.
„I want my money back” – hangzott Margaret Thatcher egyik leghíresebb szállóigéje, s bár ez a mondat most nem hagyja el Meryl Streep száját, azért parádés alakítása láttán aligha fogja bárki is visszakérni a pénzét a jegypénztárnál. LÁSZLÓ FERENC CIKKE.
Nancy Meyerst eddig sem úgy ismertük, mint aki a munkásosztály fájdalmaival van elfoglalva. De már miért is tenne ilyet, amikor filmes körökben senki sem ismeri nála jobban New York és LA rózsadomblakóinak lelki életét és croissant-fogyasztási szokásait. KÖVES GÁBOR CIKKE.
A rögvalóságból vétettek a figurák, a sztori, de még az ételreceptek is – a „ha nem lenne, ki kéne találni” tipikus esete. Ez persze nem garancia semmire, a sikerre a legkevésbé. Kicsontozni egy kacsát – nagy dolog, igazán. De Meryl Streepnek lenni – még nagyobb. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.