A cím akár – nem különösebben invenciózus – szójátékra is alkalmat adhatna. Csakhogy a mű nem új, bő öt évvel ezelőtt Kecskeméten volt a bemutatója. Némiképp meglepő, hogy a dráma voltaképpen azóta sem született meg. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
Menczel Róbert
SE NEM RÉGI, SE NEM ÚJ
ELHÚZTÁK Móricz Zsigmond: Úri muri / Nemzeti Színház
Markáns, a hangulati aláfestés szerepén jócskán túlterjeszkedő zenei kíséret és erőskezű, ám némiképp iránytalan rendezés jellemzi az Úri muri legújabb, Móricz színművétől és regényétől egyaránt elrugaszkodó változatát. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
KLINIKAI ESET Marco Tutino: Vita / Mezzo Operaverseny és Fesztivál 2009
Küzdelem a rákkal és harc a személyes halálért, az emberi méltóság megőrzéséért a végórákban – ezt a szorongató témát tárgyalja Marco Tutino 2003-as operája. LÁSZLÓ FERENC CIKKE.
VESZÉLYZÓNÁK Botho Strauß: A park / Nemzeti Színház, Budapesti Tavaszi Fesztivál 2009, POSZT 2009
Állathangok, horkanások; a horizonton hatalmas Hold, mögötte sötét árny Minótaurosz, aki szarvával felhasogatja a hófehér fátylat. Durva aktusok, erotikamentes mezítelenség: Botho Strauß hideg univerzumának lakói rémülten hajkurásszák az elveszített érzéki édent. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
MINTHA Britten: Lukrécia meggyalázása / Mezzo Operaverseny és Fesztivál
Mintha színházban volnánk. Mintha bármi mélyebb értelme lenne annak, amit látunk. Mintha Telihay Péter megrendezte volna Benjamin Britten antik témájú, keresztény mázzal leöntött kamaraoperáját. A látszat azonban csal. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
SZIPIRTYÓ-SZTORI Stephen King: Dolores / Budapesti Kamaraszínház – Esztergomi Várszínház
A várszínházak mindig némi előnyből indulnak – jobb hangulatban ül be a néző egy olyan nézőtérre, amelyik éppenséggel egy monumentális bazilika árnyékában helyezkedik el és Dunakanyarra néző panorámát kínál. De van, hogy ez önmagában mégsem elég. KOVÁCS BÁLINT KRITIKÁJA.
HALLGATNAK AZ ISTENEK Térey János: A Nibelung-lakópark / Krétakör Színház
Térey, Mundruczó, Krétakör – ebből a találkozásból csak jó sülhetett ki. A Budavári Sziklakórházban, majd az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetben látható négyórás monstre előadásnak komoly rajongótábora született az elmúlt években. JÁSZAY TAMÁS KRITIKAI SZEMLÉJE.
JÉGREVŰ Horváth Péter – LGT: Bevetés – Local Global Time
Felmerül a kérdés a Stefánia palota nézőterén, hogy micsoda is ez a Bevetés, amit nézünk és hallgatunk. De talán könnyebb onnan megközelíteni, hogy mi nem. Nem zenés játék, nem zenedráma, nem eredeti musical. STUBER ANDREA KRITIKÁJA.
KONYHAVÉCÉ BLUES Spiró György – Másik János: Ahogy tesszük 2007 / Bárka Színház
Bejövünk, elfoglaljuk helyünket a hangsúlyosan (lásd: szimbolikusan) kétfelé osztott, lelátó-szerű nézőtéren, farkasszemet nézünk a szemben ülőkkel (az örök azokkal?), és en garde!, máris kezdődhet a mérkőzés, stílusosan, a Bárka Vívótermében. Kérdés, ki mérkőzik itt kivel? BÁN ZSÓFIA KRITIKÁJA.