Vannak igazságok, amelyekkel nem akarunk szembesülni. Saját felelősségünk, a befolyásolhatóságunk, minden, amiért hibáztathatók vagyunk… Szeretnénk ezeket elfelejteni, de a színház nem engedi: arcunkba vágja az igazságot. BÁLINT ZSÓFIA ÖSSZEFOGLALÓJA.
A szerkesztő azt kérte, legyen végre ez egy időjárásjelentés-mentes Ördögkatlan-beszámoló. Aztán Röhrig Gézát majdnem eltalálta egy elszabadult hangosító sátor. OROSZLÁN ANIKÓ BESZÁMOLÓJA, 2. RÉSZ.
Az idei THEALTER előző kiadásaitól eltérően nem az aktuálpolitikai eseményekre reagált érzékenyen, hanem a minket körülvevő valóság legalapvetőbb kérdéseire: halál, másság, szegénység, kapcsolatok, élet. DOHY ANNA BESZÁMOLÓJA.
Ha nem is a rövid darab közepén, de akkor hangzik el a címbeli kérdés, amikor még sok van hátra. A road movie-nak nevezett novella-adaptáció az út vége felé mutat, mégsem horizontális, hanem vertikális színház. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Borzasztó kínos témával foglalkozik a Nézőművészeti Kft. és a MaNNa közös előadása, a Soha senkinek – gyerekkori szexuális abúzussal és ennek elsődleges környezeti reflektálatlanságával, azzal, hogyan marad magára egy gyermek mindazzal a rettenettel, amit folyamatosan elszenved. PROICS LILLA ÍRÁSA.
Két nappal a Manna-MASZK koprodukciós Projekt_LULU című előadás bemutatója előtt a hímsoviniszta kétharmaddal bíró magyar parlament megint ködösített egyet az isztambuli egyezmény kapcsán a nők bántalmazásával kapcsolatban. Aztán „nemzeti szajhaversenyt” futtatott egy újságíró. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
A vezér kétségkívül pszichopata. A hatalmi téboly megszállottja. Egyedüli motivációja a hatalom megszerzése. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
A mintegy hatvanperces, szünet nélküli előadás egyértelműen fel sem oldható súlyos dilemmákkal szembesíti nézőit. Nem többről, nem kevesebbről van szó, mint hogy valaki, akit rokonszenvvel fogadnak, teljességgel és vészesen elüt az őt támogatni igyekvő közösségtől. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Kezdhetnénk ott, hogy a két költőzseni megidézésében egy szál versük nem hangzik el. Vagy ott, milyen vicces fiúk volt ez a Petőfi Sendre. Vagy drámaian: ketten együtt sem éltek hetven évet. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.