Zavarba ejtő sajátosság. Ha tetszik, archaikus eszköztelenség, de ha tetszik, filozofikus színtelenség. Az Atreida-mítosz és az egzisztencialista filozófia találkozása Sartre hibridszínművében. Illetve a Maladype előadásában. Ebben a dilemmában – érzékiség versus didakszis – ülünk és figyelünk egy órán keresztül. BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIKÁJA.
Maladype
LEGYEK SZABAD
JOHN LENNON ÉS YOKO ONO ARTHUR KIRÁLY UDVARÁBAN Tankred Dorst: Merlin / Maladype Színház
Tankred Dorst Merlin, avagy a puszta ország című drámája időről időre próbára teszi a színházi alkotók kreativitását és állóképességét. Az eredetileg kilenc órában előadható cselekményt a Maladype Színház két óra tíz percbe sűríti. Ez a sűrített anyag pedig valóságos cselekményzuhatagként éri a nézőtéren ülőket. KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA.
ICH BIN SO GUT Maladype Színház – Fehér Ferenc: Metropolisz
Merész vállalkozás, ha egy koreográfus egy színházi társulatnak némafilmet adaptál színpadra. Fehér Ferenc, persze, mindig merész volt, én pedig kíváncsi: vajon mennyit képes abból a mélyen önmagából táplálkozó mozgásnyelvből a rendezői munkába transzponálni? KOMJÁTHY ZSUZSANNA KRITIKÁJA.
CIVIL A PÁLYÁN Witold Gombrowicz: Yvonne / Maladype Színház
xxx – ez áll a színlapon a szereposztásnál Yvonne neve mellett. Ami általában arra utal, hogy egy parányi szerepet csak jelzésszerűen fogalmaznak meg az előadás további résztvevői, vagy esetleg arra, hogy a színlap megjelenésekor még nem tudni, ki lesz a szerep gazdája. Ám az merőben szokatlan, hogy a címszereplő kiléte legyen ismeretlen az alkotók – és így a nézők – előtt… URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
AZ EGY SZERELEM Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde / Maladype Színház
Hogyan lehet egy polgári lakás szobájában egy kozmikussá felnagyított nap alatt bejárni az egész világot és választ kapni létünk legelemibb kérdéseire? Egy időmértékes verselésű szöveggel, némi beatbox-szal kevert operával, és bravúros színészi megoldásokkal. Ennek az egyvelegnek a megvalósítására tett kísérletet Balázs Zoltán és a Maladype. REZEK BORI KRITIKÁJA.
DRESSZ-KÓD Beszélgetés Benedek Mari jelmeztervezővel
Sorozatunkban a Színikritikusok díjának idei várományosait szólaltatjuk meg. Benedek Mari a kecskeméti Macska a forró bádogtetőn-előadás jelmeztervezőjeként szerepel az első három között. STUBER ANDREA INTERJÚJA.
AMI MEGTÖRTÉNIK Beszélgetés Simkó Katalinnal
Simkó Katalin 10 éve végzett a színiegyetemen Lukáts Andor és Jordán Tamás osztályában. Azóta tagja volt két vidéki nagyszínháznak, de éveket töltött a Maladypében, majd a Forte Társulatban is. Most független a függetleneknél. Legutóbbi bemutatója a Szkénéhez fűzi; a Szikszai Rémusz rendezte Emberszag-előadásban játszik. Méghozzá olyat, amilyet eddig még nem: énekel, táncol, fregolizik. STUBER ANDREA INTERJÚJA.
ELMONDTAM MINDENT MÁR SZÁZSZOR Törőcsik Mari nyolcvan éves
A hallban Maár Gyula hatalmas arcképe, rajta a dátumok: 1934-2013. Nem a falon, hanem az ajtónak támasztva, mintha most tette volna oda valaki. „Az egyetlen férfi volt az életemben, akin nem tudtam átlépni. Értsd, ahogy érted.” CSÁKI JUDIT ÍRÁSA.
PRÓBÁLJUNK VALAMI KIUTAT KERESNI Beszélgetés Lőrinczy Györggyel
A megmondóemberek ideje lejárt, vissza kell térni a szakmai vitákhoz; megoldást javasolni a döntéshozóknak, megtartani – és a trükközések ellen bebiztosítani – a TAO-t. Legyen nagyobb átjárás a függetlenek és a kőszínházak között, legyen dramaturg minden produkcióban, tanuljunk meg pályázatot írni – és még sok egyébről is beszélgettünk. CSÁKI JUDIT INTERJÚJA.
VIASKODÁS RÉMKÉPEKKEL Shakespeare: Macbeth / Balti Ház Színház, X. Shakespeare Fesztivál, Gyula
Kivételesen erős színházi este. Végiggondoltság, sokértelmű képek sora, zene és látvány tökéletes összhangja, színészi pontosság és ihletettség – Luk Perceval módra. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA.
MINDENTŐL FÜGGETLENÜL Hungarian Showcase 2013 / Kedd, szerda, csütörtök
Az előző beszámolóban már érintettem a függetlenség kérdését, most van itt az ideje a kifejtésnek: a showcase soron következő három napján látható kilenc előadásból hetet budapesti független színházi csapatok készítettek. JÁSZAY TAMÁS BESZÁMOLÓJA, 2. RÉSZ.
A TAVASZMEZŐ UTCÁTÓL A MIKSZÁTH TÉRIG Maladype 10 év / 10 years
E vaskos, 360 oldalas, dokumentáló s összegző kötet kézbevétele, lapozgatása és böngészése gyönyörűséggel töltheti el az olvasót, bár a szöveges részeket csak nagyítóval sikerült végigolvasnom. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA.
A RENDEZŐ ÉS A „MALADÁJP” Beszélgetés Balázs Zoltánnal, a Maladype társulatvezetőjével
„Egy rendezőnek már a legelső előadásában le kell tennie a névjegyét: ha először nem sikerül, később hiába keresgéli.” HERCZOG NOÉMI INTERJÚJA.
AZ ÚJSÁGPAPÍR ÜBÜ KIRÁLYA Jarry: Übü király / Maladype, Divadlo Na zábradlí – EX-CHANGE
A Divadlo Na zábradlí, Prága egyik legfontosabb színháza februárban minifesztivált rendezett Übü-hétvége címmel. Az esemény dátuma is sokatmondó; 1948 februárjának utolsó napjait számon tartja a történelmi emlékezet: ekkor ragadták magukhoz a hatalmat a cseh kommunisták. VLADIMÍR MIKULKA ÍRÁSA.
UBU THE KING OF THE NEWSPAPER Jarry: Übü király / Maladype, Divadlo Na zábradlí – EX-CHANGE
Divadlo Na zábradlí, a leading Prague theatre house, organised a minifestival called Ubu weekend. The date was chosen very appropriately: the last February days are still remembered as an anniversary of the coup d’état in which the Czech communists seized power in 1948. VLADIMÍR MIKULKA.