Dankó István rendezése a téli orosz pusztaságba vetett embert, a létezés minimumán való lebegés reménytelenségét mutatja be. Ez az elvont kép azonban különös módon ismerőssé válhat egy 2023-ban Magyarországon élő nézőnek. Véletlen? Aligha. KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA.
Eminens fordítási gyakorlat és színes szélesvásznú drogprevenciós körkép egyenesen a bulinegyed szívéből: Bodó Viktor végre újra Magyarországon. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
Igazi kincseket vonultat fel a Magyar Képzőművészeti Egyetem Forradalom előtt című kiállítása, amely bemutatja az iskola működését 1945-től a népfelkelésig. KOCSIS KATICA KRITIKÁJA.
Jóllehet már nem a barikádokon, hanem ecsetvonásaikkal csatáznak látásmódjuk létjogosultságáért, még mindig meg kell küzdeniük a festészet történetének mélyen gyökeredző, férfiközpontú hagyományaival… KÉRCHY ANNA ÍRÁSA.
Mikor egy életműnek még nem rendeztek retrospektív tárlatot, minden egyes kiállítás efelé mutat. Ilyen kimondatlan elvárásokkal sétálunk be a Véri Dániel művészettörténész által rendezett Major János kiállításra is, holott szó sincs erről: tematikus kiállításon vagyunk. A kiállított művek a halál és az elmúlás toposzai köré rendeződnek. SIMON BETTINA KRITIKÁJA.
Kurosawa, Picasso és Duchamp szelleme kóválygott három napon keresztül a Gozsdu udvar jéghideg alagsorában. Videóművészeti fesztivál: szokatlan műfaj, negyedszerre. GYENGE ZSOLT ÖSSZEFOGLALÓJA.
A Petőfi Irodalmi Múzeum video-estjén vizualitás és narrativitás csapott össze öt-tíz perces kisfilmekben. Az alkotók impressziókból építkező történetekkel és képegyveleggé bomló históriákkal ünnepelték Csáth Gézát és a videoművészetet. FÜRTH ESZTER BESZÁMOLÓJA.
Hisz Ön a fenntartható fejlődésben? Van víziója a jövőről? Mit tehet mindezért a művészet? A Siemens kezdeményezésére fiatal képzőművészek és vezető gazdasági szakemberek „párbeszédéből” született anyag maga is ezekre a kérdésekre keresi a választ. MIKLÓS MELÁNIA ÍRÁSA.
Három igazán POSZT-kompatibilis kiállítás nyílt a színházi fesztivál első három napján. Meseszám, és nem hiába, hiszen a negyedik napon beköszöntött a verőfényes fesztiválidő. SISSO ÍRÁSA.
A művészettörténeti nyelv nincs igazán berendezkedve az ilyen kiállítások leírására. Nem is tudom, mi lehet itt a kritikus dolga, még sosem éreztem ennyire feladat nélkülinek magam. KÜRTI EMESE KRITIKÁJA.
A gyorsra, családias hangulatúra és informálisra sikeredett megnyitón a kiállító fiatalokon és a szervezőkön kívül, ha jól sejti, csupán a Recenzens jelent meg. KERESZTESI JÓZSEF ÍRÁSA.
A színtannal foglalkozó könyvek a legnehezebb olvasmányok közé tartoznak, mert az első oldalakon már bele is huppanunk a fizikába, s ettől kezdve a bölcsészagy penitenciának érzi a téma tanulmányozását. IBOS ÉVA KRITIKÁJA.