A vírusok, a háborúk, na meg az elmagányosodás és a depresszió korát éljük. Létezésünk egy távoli szegletében azonban a modern operaértelmezésekét és azon belül Almási-Tóth Andrásét is. A Magyar Állami Operaház bő negyven év után új rendezésben játssza az Idomeneót. ESZTERGÁLYOS MÁTÉ ÍRÁSA.
A kazányi születésű szoprán budapesti debütálására – egy Mága-koncertet szerzői önkénnyel nem számítva – a Margitszigeten került sor: operagálán, közhelyparádé kíséretében. Az utóbbi menetében szokás szerint mi, kritikusok is ott masírozunk, masírozgatunk. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
Simon Boccanegra nincs, Plácido Domingo viszont van – és ennek örülni kell. Az utóbbi fél évszázad legmeghatározóbb operaénekese baritonként kezdte pályáját, s most az Operaház színpadán is ebben a hangfekvésben debütált. ESZTERGÁLYOS MÁTÉ ÍRÁSA.
Keveset játsszák, pedig a Mefistofele című operának nem csak a története, de a zenéje is hátborzongató – a legpozitívabb értelemben. Az Operaházban újra műsorra tűzött 2010-es rendezés ma is nagyot szól, bár Erwin Schrottot Kovalik Balázs és Arrigo Boito kéz a kézben sem tudja kordában tartani. ESZTERGÁLYOS MÁTÉ KRITIKÁJA.
A grandiózus látványról és a kiemelkedő énekhangokról marad emlékezetes a Magyar Állami Operaház 2022-es újranyitásának első operapremierje. A Hunyadi László új, ügyetlen rendezését azonban a feszes dirigálás sem tudja életben tartani. ESZTERGÁLYOS MÁTÉ KRITIKÁJA.
Eretnekek helyett könyveket égetnek, a tudást szimbolizáló könyvkupacot pedig úgy görgeti felfelé a hierarchia lépcsőjén a Szerzetes, mint Sziszüphosz azt a bizonyos követ. Frank Hilbrich rendezésében mutatták be a Don Carlost. CSABAI MÁTÉ ÍRÁSA.
A közel negyvenéves István, a király című rockmusicalt az Operaház is a műsorára tűzte – Gyöngyösi Levente készítette az operaváltozat partitúráját. MERÉNYI PÉTER ÍRÁSA.
Monteverdi utolsó operája, a Poppea megkoronázása nem véletlenül foglalkoztatja az operajátszás környékén tevékenykedőket a mű 19. század végi újrafelfedezése óta folyamatosan. GYENGE ENIKŐ ÍRÁSA.
Bár a Sziget Fesztivál már évek óta egy hatalmas játszótér hangulatát kelti, ahol gyermeklelkű részeg felnőttek ugrabugrálnak vagy bámulnak nagy, színes, izgalmas, esetleg kevésbé izgalmas dolgokat, azért két fröccs között a valóság néha itt is szembejön velünk. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
A hópihe-hattyú tengelyen nem tudta elképzelni az életét, úgyhogy inkább rendezőnek állt. A Katonában szöszmötöl, felszabadultabb, ha operát rendez. Székely Krisztát faggattam műfajokról, generációkról és új rendezéseiről, a Kreatív kapcsolatokról. PUSKÁS PANNI INTERJÚJA.
Fiatalkori színházi munkájából két fontos dolgot tanult meg: a dramaturgia technikáját és a színpadi időt. A 2008-as glyndebourne-i ősbemutatója után most a Magyar Állami Operaházban mutatták be García Márquez A szerelemről és más démonokról című regényéből írott operáját. MARTON ÉVA INTERJÚJA.
Vannak művek, melyek különös jelentőséget nyernek az ember életében, számomra A kármeliták beszélgetései ilyen. Ezért némi szorongással ültem be az operára, ám hamarosan eltűnt a félelem, és az előadás végére csak a boldog megrendültség érzése maradt. DARIDA VERONIKA KRITIKÁJA.
A nemzeti ünnepre az Opera két mű bemutatójával készült. De egy nézhető és egy kevésbé nézhető operától éppúgy nem lesz felejthetetlen esténk, ahogy kétszer ’56 sem lesz 112. CSABAI MÁTÉ ÍRÁSA.
Magas színvonalú, komolyan vett szórakoztató előadást látni mindig öröm, pláne, ha abban szenvedély is van, nem csupán hűvös profizmus. PAPP TÍMEA ÍRÁSA.