Mint előadói zsánerének, önéletrajzi kötetének is ugyanazok a jellemzői: jó ízlés, természetesnek ható báj, arányérzék, elfogulatlanság, elegancia. Plusz némi gyakorlatias racionalizmus, elegyítve nem kevés öniróniával. Hogy mindez erősen tanult, kevéssé zavarja az olvasót. CSONT ANDRÁS CIKKE.
Szinetár Miklós több interjúban is leszögezte, hogy unalmasnak tartja a Macbeth ma divatos aktualizálását; nála nem lesznek szögesdrótok vagy géppisztolyok a színpadon; a rendezése elsősorban a sorstragédiára figyel. Betartotta az ígéretét. CSONT ANDRÁS ÍRÁSA.
Eredetileg egy részben adták volna elő a művet, de aztán mégis lett egy szünet. A két etap közti művészi színvonal különbségét érzékelve ez helyes döntésnek bizonyult, a kontraszt üdvösen hatott az opera egészének megítélésre. CSONT ANDRÁS KRITIKÁJA.
„Némelyek – idézi Szerb Antal A világirodalom történetében William Hazlittet – úgy féltik a közönséget a régi operákra vonatkozó történeti információktól, mintha harapnának. Pedig, ha az ember nem bántja őket, ők sem bántanak senkit.” MALINA JÁNOS ÍRÁSA.
Az rögtön látható, hogy mindkét adaptáció „nagy túlélő”, a hosszú sikersorozatok pedig abból is adódnak, hogy a felújítást végző rendezők kifejezetten törekedtek az eredeti értékek konzerválására. TÓTH ÁGNES VERONIKA ÍRÁSA. 2. RÉSZ.
Ódivatú konzerv-klasszikusként tekintsünk az évtizedek óta futó, legendás Diótörőkre, vagy fogadjuk el e sikerdarabokat etalonként, már csak muzeális értékük miatt is? TÓTH ÁGNES VERONIKA ÍRÁSA. 1. RÉSZ.
Valaha repríznek – de ha valakinek ez nem tetszik, nevezze felújításnak – hívták, ha egy társulat éveken át pihentetett egy darabot, majd néhány évad elteltével ismét műsorára tűzte ugyanazt a koreográfiát. FUCHS LÍVIA KRITIKÁJA.
Majdnem húsz évet kellett várni e nagyszerű, először 1991-ben angolul publikált munka magyar nyelvű megjelenésére. Mahler születésének 150. évfordulója megoldotta a kérdést, s erre még rátett egy lapáttal Erkel Ferenc bicentenáriuma. A kötet aktuálisabb, mint valaha. CSONT ANDRÁS CIKKE.
Miniszteri biztos, ellenminiszteri biztos, elbocsátás, rágalmazás, átvilágítás, korrupciós vádak, lemondás, külföldi lapnak adott, belföldre címzett, sokak által hisztérikusnak ítélt nyilatkozat, s mellékesen egy premier: a Magyar Állami Operaház elmúlt hónapjai. GÖRÖMBEY G. SZILÁRD ÍRÁSA.
Szeptember 5-én Mahler 2. szimfóniájának ünnepélyes keretek között történő előadásával nyitotta meg a 2010–2011-es évadot a Magyar Állami Operaház, adózva egyszersmind a Mahler-évnek, a 150 éve született Gustav Mahler emlékének is. MALINA JÁNOS ÍRÁSA.
Örvendetes, hogy Erkel, Mahler és Liszt ünneplése elegendő indokot szolgáltatott az Andrássy út lezárásához. Az autók helyét végre elfoglalhatták a zongorák. KOLOZSI LÁSZLÓ CIKKE.
A torinói ősbemutatót, úgymond, hűvösen fogadta a kritika, ám a közönségsiker talán még egyetlen Bohémélet-előadás mellől sem maradt el az elmúlt 114 év során. A Budafest évadközi produkciója sem törte meg a sikersorozatot. LÁSZLÓ FERENC CIKKE.
A Májusünnepen Mikó András 1987-es rendezésében került színre a Verdi pályáján döntő fordulatot hozó opera. A kellemetlen este ismét előtérbe állította a repertoárjátszás intézményének régi problémáját. CSONT ANDRÁS KRITIKÁJA.
Kellemetlen meglepetéssel indult az idei Májusünnep az Operaházban. Boschán Daisy 1991-ben, azaz születése pillanatában is elavult, sok tekintetben abszurd kvázi-rendezésében került színre Mozart utolsó operája, melyben a nemzetközi sztárok kétharmada csődöt jelentett. CSONT ANDRÁS ÍRÁSA.
A kiegyezés évében bemutatott Dózsa György keresztmetszetével útjára indult a tavaszi fesztivál bicentenáriumi Erkel-sorozata. A létéért Erkelnek hálás Filharmóniai Társaság koncertje figyelemreméltó kedvcsinálónak bizonyult. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.