A közel negyvenéves István, a király című rockmusicalt az Operaház is a műsorára tűzte – Gyöngyösi Levente készítette az operaváltozat partitúráját. MERÉNYI PÉTER ÍRÁSA.
Az idén kilencvenéves brit-kanadai zenetörténészt, Alan Walkert Magyarországon főleg Liszt-kutatóként ismerik. Az elmúlt évtizedekben több művét is lefordították magyarra, most a 2018-as Chopin-monográfiája került a magyar könyvesboltok (virtuális) polcaira. MERÉNYI PÉTER RECENZIÓJA.
Bár kortárs kiadványokról van szó, a lemezek mégis történeti asszociációkat juttattak az eszembe: két ellentmondásos „aranykor” akusztikus emlékfoszlányaiként hallgattam őket. MERÉNYI PÉTER ÍRÁSA.
A produkció alkotói hagyományos fogást akartak főzni karácsonyra, de újítani is szerettek volna. A reformmenühöz azonban nem volt elég ötlet és alapanyag. MERÉNYI PÉTER KRITIKÁJA.
Magyarországon is bemutatták Eötvös Péter Angyalok Amerikában című művét – a szerző második legtöbbet játszott zenés színpadi alkotását – tizenöt évvel a párizsi világpremier után. A kompozíció erényei és problémái szorosan kapcsolódnak a mű alapjául szolgáló Tony Kushner-színműhöz. MERÉNYI PÉTER KRITIKÁJA.
Szerb Antal regénye alapján új magyar musical született: A Pendragon-legendát május 11-én mutatták be. A produkció látványos, van benne kreativitás is, mégsem kimagasló alkotás. MERÉNYI PÉTER KRITIKÁJA.
Puccini volt a makaróniwestern ősapja. A budapesti Opera legújabb bemutatóján azonban a rendező, Vaszilij Barhatov erősen felforgatta az elbeszélést: se western, se tésztaöntet. MERÉNYI PÉTER ÍRÁSA.
Profi előadás, de nem nagy dobás – ilyen volt ez a Fidelio. Az elvárásoknak megfelelt, koherens is volt, mindenki megérthette, csak néha közhelyessé és lapossá vált. MERÉNYI PÉTER ÍRÁSA.
Csupa magánéleti válság. A Zűrzavar Tahitin című műben egy házasság kiüresedését látjuk, Fekete Gyula operájában pedig két hölgy beszélgetéséből derül ki, hogy sok éve egymás vetélytársai voltak. MERÉNYI PÉTER CIKKE.
Az antik mitológiában Danaosz ötven lánya, a Danaidák mind megölték férjüket, kivéve Hüpermnésztra, aki életben hagyta hitvesét. Az ő történetét dolgozza föl az azonos című francia barokk opera, amit a 18. század első felében nagy sikerrel játszottak, azonban 1766 után először csak most adtak elő. MERÉNYI PÉTER ÍRÁSA.
Ritkán közelítünk zeneművekhez tájképek példáján keresztül. Dohnányi első zongoraversenyéről mégis az angolkertek jutottak az eszembe. Itt egy patak, ott egy tó, fölöttünk a platánsor, csoportba rendezett cserjék, műromok. Csupa közhely, csupa reminiszcencia, de mégis elragadó. MERÉNYI PÉTER ÍRÁSA.
Az Operaház megint önmagát adta. Műsorra tűztek egy ritkaságot, és egyszer elő is adták koncertszerűen. Nem rosszul, de nem is túl jól. Persze Gál Erika megmentette az énekes szólisták becsületét. Spontini leghíresebb operáját néztem meg. MERÉNYI PÉTER KRITIKÁJA.
Van benne valami pavarottis – mondtam az egyik kollégának a szünetben. És tényleg: a hangképzés, a levegővételek, a tartás rá emlékeztet. Persze azért ne essünk túlzásba: a mexikói Ramón Vargas kevesebb, mint Pavarotti volt. De így is jó. Nem kicsit. MERÉNYI PÉTER ÍRÁSA.
Vannak olyan operák, amelyek koncertváltozatban is igen jól működnek. A halott város ezek közé tartozik. A zenének van elég érzelmi és dramaturgiai ereje – talán túl sok is. Bátori Éva pedig remekelt. MERÉNYI PÉTER KRITIKÁJA
A rendező, Selmeczi György sok mindent ígért: provokatív rendezést, lenyűgöző látványt, kiváló énekeseket és zenekart. Ezekből azonban nem sok minden valósult meg. MERÉNYI PÉTER KRITIKÁJA.