Tanúk nélkül színház sincs: Nánay István színikritikus azon kevesek közé tartozik, akik a Szkéné Színház 1970-es megnyitása óta folyamatosan figyelemmel kísérik, mi történt és történik a Műegyetem második emeletén. JÁSZAY TAMÁS INTERJÚJA.
Idén tizenharmadik alkalommal került sor a hazai kortárstáncélet legfurcsább, leginkább formabontónak számító fesztiváljára. Az izgalmas, nemzetközi produkciókat felvonultató L1danceFest utolsó előtti, izraeli előadásokat bemutató napján egy Tel-Avivból érkező duó az izraeli-arab konfliktusról beszélve-táncolva nevettette meg a nézőket. SÁNDOR ZITA ÍRÁSA.
Lelkesen amatőrködő izraeliek, nevetésben kibontakozó németek, gender témát megpiszkáló magyarok – és a sor természetesen folytatódik, mert folytatható: tizenhárom nemzet tizenöt előadása az idei ötnapos L1 feszten, melynek a közepét szúrtuk ki szemlézésre magunknak. KRÁLL CSABA ÍRÁSA.
Amikor forradalmat vezényelhetnek le interneten keresztül, amikor a banki ügyintézéstől a szerelmi vallomásokig jóformán minden online van már, nincs mit csodálkozni azon, hogy a közösségi média is helyet követel magának a színpadon. KRÁLL CSABA KRITIKÁJA.
A tánc nyelvén előadott monodráma bármilyen szüzsé helyett elegánsan csupán egy alcímet vagy műfajt jelöl meg: „arckép”. Ladjánszki Márta darabja valóban ennyire egyszerűen, a keresetlenség mögött mégis drámaian mutatja meg címszereplőjét. HALÁSZ GLÓRIA ÍRÁSA.
Határok feszegetése, lázadás a ránk kényszerített szerepek ellen a színpadon, falak lebontása a színpad és a nézőtér között. Mindez kerekesszékkel és anélkül, futva, táncolva, öltözködve, vetkőzve, pofozkodva. Pillanatképek az L1danceFest utolsó három napjából. MAUL ÁGNES ÍRÁSA.
Idén hatodik alkalommal rendezték meg a Toldi moziban a Nemzetközi Táncfilm Fesztivált, azaz az EDIT-et. Külön válogatásban nézhették meg az érdeklődők az előző évi magyar táncfilm-termést. KŐHEGYI ILONA ÖSSZEFOGLALÓJA.
Ladjánszki Márta helyzetjelentésM címet viselő projektsorozatának mostani darabjában, a Drifting-ben Hód Adriennel és Vadas Zsófia Tamarával az oldalán „pocakot ölt”, miközben Varga Zsolt a háttérben zenél. SZOBOSZLAI ANNAMÁRIA KRITIKÁJA.
Mit lehet kezdeni egy végletesen passzív testtel? Létrejön-e kommunikáció, vagy csupán a kommunikáció illúziója az, ami egy kómában lévő férfi és hátrahagyott társa között végbemegy? Egyáltalán: szólót vagy duettet látunk? TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
Intim és szeretetteli bemutató Ladjánszki Mártáé, multifunkciós szereplőkkel, zenélő táncosokkal és táncoló zenészekkel. A Kéretlen kérőim a bizalomról szól, szelíd, de meglepően elszánt módon. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
A SzólóDuó Fesztiválra egyértelműen vadászni megy az ember, és nem kell negyven vadról álmodozni, bőven elég egy. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.