Egy kisgyerekeknek szóló revü sok mindenre lehet jó: például felnőtt nézőjét rádöbbentheti arra, hogy milyen egyoldalú a színházról alkotott képe. FRITZ GERGŐ KRITIKÁJA.
Tüntetések, szamizdat, Bős-Nagymaros, pártok alakulása, Gorenje-túra Bécsbe, tovarisi konyec, a berlini fal leomlása – megannyi rendszerváltás-közhely. Hogyan épült be a rendszerváltás az akkor felnövő majdani írók emlékezetébe? DÁNYI DÁNIEL ISMERTETŐJE.
Az Aranytíz előadása nem csak annyit vállal, hogy a tanulság (miszerint az embernek tisztelnie kell a szüleit) felé tereli a nézőt. Lackfi János népmeséből készült gyerekdarabja és Őze Áron rendezése rendkívül finom eszközökkel érzékelteti, hogy aki szegény, az a legszegényebb. RÁDAI ANDREA ÍRÁSA.
Most akkor ünnepélyesen megígérem, hogy – bár nagy a kísértés rá – egy szót sem fogok az időjárásról írni. PUSKÁS PANNI FESZTIVÁLBESZÁMOLÓJA.
Janikovszky Jánossal, a Móra Könyvkiadó Zrt. elnök-vezérigazgatójával klasszikusok újrakiadásáról, a gyerekkönyvkiadás kortárs trendjeiről és a jogutódok felelősségéről is beszélgettünk. MARTON ÉVA INTERJÚJA.
Kedves dél-baranyai ismerőseim szerint a térség nem is járt olyan rosszul, hogy annak idején meglátogatta őket az ördög, hiszen Harkány legendája szerint ennek köszönhetik a földből feltörő kénes szagú gyógyvizet, meg végső soron az Ördögkatlan Fesztivált is. OROSZLÁN ANIKÓ ÍRÁSA.
„A nevetésben mindig ott a szeretet” írja J. Kovács Judit drámapedagógus a könyv bevezetőjében, és ez most azt is jelenti, hogy a könyv szinte módszertanát tartalmazza annak, hogyan kell 0-4 éves gyermekünket megnevettetni… SEBESTYÉN RITA RECENZIÓJA.
Megszokhattuk már – na jó, én még mindig nem tudtam –, hogy gyerekes költő előbb-utóbb gyerekkönyvvel jelentkezik. AYHAN GÖKHAN KRITIKÁJA.
Hogy manapság Illyés Gyula mennyire számít elsüllyedt szerzőnek, az komoly vita tárgya lehetne. De a Magyar Napló új sorozatának szerkesztői feltehetően döntöttek e kérdésben, hiszen a most elindított Irodalmi Magazin első számát teljes egészében a költő életének és művének szentelték, de hogy milyen szándékkal, az nem teljesen világos. BÁN ZOLTÁN ANDRÁS LAPSZEMLÉJE.
Lackfi János az egyik legtermékenyebb író a kortárs magyar irodalomban. Elég csak az elmúlt másfél évben kiadott három kötetre (vers, próza, esszé) és a melléjük felsorakozó negyedikre, a Milyenek a magyarok? címűre, idén az Aegon művészeti díjra is esélyes gyűjteményre gondolni. AYHAN GÖKHAN ÍRÁSA.
Lezser profizmus, pimasz játékosság – kell-e több egy gyerekvers-kötethez? Lackfi János, a szakmai díjakkal alaposan elhalmozott virtuóz versgyáros (és nem mellesleg: kiváló író, műfordító, drámaíró) új verseskötetében még szemtelenebbül cifrázza, mint eddig. TÓTH ÁGNES VERONIKA ÍRÁSA.
Tóth Árpád az életrajzellenes olvasási technikák állatorvosi lova is lehetne; az a néhány fogalom, amit az életút afféle vulgárfogódzóként kínál, hál’isten (!) nem nagyon határoz meg semmit: Debrecen, Négyesy, Nyugat, tüdőbaj. SZOLCSÁNYI ÁKOS ÍRÁSA.
Nem tartottak szünetet A szelistyei asszonyok városmajori bemutatóján. Bán Teodóra kilépett ehelyett a színpadra, utalt arra, hogy most lenne a szünet, mely ezúttal jobb, ha elmarad, majd néhány – szerencsére nem túl patetikus – szót szólt a színház fontosságáról – akarva-akaratlanul, mégiscsak a színészek és a nézők hősies helytállására utalva. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.