Kezdhetnénk ott, hogy a két költőzseni megidézésében egy szál versük nem hangzik el. Vagy ott, milyen vicces fiúk volt ez a Petőfi Sendre. Vagy drámaian: ketten együtt sem éltek hetven évet. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Volt az a csúnya fiaskó a VI. kerületben, a korrupciós ügy Berecz Károllyal és Juhász Károllyal. Sok minden történt azóta, egészen ki is ment már a fejünkből. Talán az igazság sem érdekel minket annyira, hogy bármit feláldozzunk érte. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
A történelmi kontextusba ágyazott társadalomkritika, a görög tragédiákat idéző vérfertőzés és a „színház a színházban” következetesen végigvitt koncepciója ellenére a Képmutatók cselszövése a fegyelmezett alakítások és a mértéktartó rendezés miatt érdemel elismerést. LÉNÁRT ÁDÁM KRITIKÁJA.
A huszonnegyedik JAK-tábort az irodalom és a digitális kultúra tematikája foglalta keretbe. Ennek megfelelően a beharangozás is (részben) videókkal történt. Az egy hét alatt legalább tíz video-tudósítás, több száz kép és rengeteg szöveg is megjelent a táborról, és ez még csak a kezdet. KUPA JÚLIA ÖSSZEFOGLALÓJA.
Az idei fesztivál első három napjáról egyszerűbb lenne viharjelentést írni, mint fesztivál-beszámolót. Miután a szervezők már a megnyitón hangot adtak az időjárás miatti aggodalmuknak, a második napon, mintha maga az ördög (?) küldte volna, ránk szakadt az ég. OROSZLÁN ANIKÓ BESZÁMOLÓJA.
A híres-hírhedt romantikus melodrámát a rendezőként debütáló Sediánszky Nóra átiratában látjuk életre kelni a Thália Új Stúdiójában. Marguerite Gautier-t Tóth Ildikó játssza; árnyalt-elmélyült szerepformálása sem mentheti meg az ezer sebből vérző előadást. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
Sediánszky Nóra Kaméliás kisasszonya éles nyelvű szépség. Kiforgat minden képmutatást: lenézi a hipokritákat és az élveteg párizsi sleppet egyaránt. Dumas-ra meg csak legyint. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.