A házastársi hűtlenség örökzöld – avagy érdektelenségig izgalmas – színházi témájában szakértőnek számít Georges Feydeau; Balfék című komédiáját Kecskeméten a Mohácsi testvérek vitték színre. Avatott nézőnek nem kell magyarázni ez kapásból mit jelent: átiratot. VARGA ANIKÓ KRITIKÁJA.
Kocsis Pál
KALANDFÉRGEK
KIFULLADÁSIG Mohácsi testvérek – Kovács Márton: e föld befogad avagy számodra hely / Örkény Színház
Értjük ezt a rendezői nyelvet, ráismerünk erre a színházra: minimum az Egyszer élünk beugrik, de lehet, hogy még a Csak egy szög és az 56/06 is. Mohácsi János megint egy előadással válaszolt a kormányzati hazudozásra. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
LÉGYPAPÍRNAK LENNI, SONKÁK KÖZÖTT Bródy Sándor: A tanítónő / Miskolci Nemzeti Színház, POSZT 2014
A Miskolci Nemzeti Színház társulata óriási energiákat mozgósítva dolgozik Kiss Csaba igazgatói keze alatt, s kezd megtérülni a befektetett munka; a nézők szedegethetik az egyre érettebb gyümölcsöket. Ilyen például A tanítónő, mely egyrészt a színészek figyelmes összjátékának nagyszerű példája, másrészt a sorok közötti olvasást (illetve annak kényszerét) felelevenítő, aktualizáló rendezés. SÁNDOR ZITA ÍRÁSA.
MAJDNEM SZERELEM VOLT Goldoni: Chioggiai csetepaté / Kőszegi Várszínház
Pedig az lett volna, ha nem tör ki a vihar. Már az előző esti előadást is félbeszakította az égi tűzoltózenekar, bár hivatalos esőnappal vigasztalva: az első felvonás alatt. Mi azonban hoppon maradtunk, mert „csak” az utolsó húsz–huszonöt percet mosta el az eső. PROICS LILLA ÍRÁSA.
TÍZ SZÍNÉSZ KERES EGY SZÍNHÁZAT Luigi Pirandello: Hat szerep keres egy szerzőt / Kaposvári Egyetem Művészeti Kar, POSZT 2011
Egy színházi próbán valódi színészek fiktív szerepei vitatkoznak fiktív szerepet játszó fiktív színészeket játszó valódi színészekkel, hogy valójában melyikük a fiktívebb. Mert egy szerep „mindig »valaki«. Ellenben egy ember […] úgy általában lehet »senki is«”. Ha csak így nem. MARKÓ RÓBERT ÍRÁSA.
MAGYAR NYÁR, MAGYAR ECSETTEL Móricz Zsigmond: Nem élhetek muzsikaszó nélkül / Kőszegi Várszínház 2010
„Móricz Zsigmond ebben a darabjában nem bírál, nem mond erkölcsi ítéletet, nem erőszakoskodik nagy életproblémákkal” – idézi Schöpflin Aladárt a Nem élhetek muzsikaszó nélkül című előadás színlapja, s a Nyugat jeles recenzensének állítása éppúgy igaz a kőszegi produkcióra, mint a Móricz-színműre. MARKÓ RÓBERT KRITIKÁJA.
HATÁS ÉS ELLENHATÁS Szophoklész – Jon Fosse: Oidipusz király / Csiky Gergely Színház, Kaposvár, POSZT 2010
Termékeny kettősség feszül egymásnak Rusznyák Gábor Oidipusz-rendezésében: a Fosse-átirat nyelvi és képi egyszerűségre törekvő stílusban mítosztalanítja a (bűnügyi) tragédiát, amihez egy szertartás-színházi elemekből építkező komplex formavilág társul. Az összhatás lenyűgöző. MIKLÓS MELÁNIA ÍRÁSA.
PERÚJRAFELVÉTEL Istenítélet (A. Miller: Salemi boszorkányok)/ Pécsi Nemzeti Színház, POSZT 2009
Salemi boszorkányokat láthatunk a Pécsi Nemzeti Színház színpadán, ahogy majd’ másfél évtizeddel ezelőtt Kaposvárott. Mohácsi János Miller-átirata nem kapaszkodik az aktualitásokba; a tömeghisztéria természetrajza független az aktuális politikai helyzettől. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
PANNON BÁBSZÍNHÁZ Kovács-Mohácsi-Mohácsi: 56 06 / őrült lélek, vert hadak – Kaposvár
A hazai kritikaírást is szokatlan feladat elé állította a nagy port kavart kaposvári előadás, a Mohácsi-testvérek tiszteletlen tisztelgése 1956 előtt. JÁSZAY TAMÁS KRITIKAI SZEMLÉJE.