Tévedtem, amikor az úgynevezett politikai elitnek a III. Richárd és a Macbeth negyedik-ötödik felvonását ajánlgattam okulásul. Súlycsoport és érthetőségi szempontok okán sokkal, de sokkal megfelelőbb Ionesco Makbettje, ez a vérgőzös szatíra. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Bagossy László Tartuffe-rendezésében mindenki és minden feláldozható. Egy család nyugalma a hatalomért, egy előadás egyetlen jó ötletért. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
A csaknem százhúsz évvel ezelőtt még polgárpukkasztónak számító műből remek, de markáns tét nélküli szórakoztató előadás született. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA.
Értjük ezt a rendezői nyelvet, ráismerünk erre a színházra: minimum az Egyszer élünk beugrik, de lehet, hogy még a Csak egy szög és az 56/06 is. Mohácsi János megint egy előadással válaszolt a kormányzati hazudozásra. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Több zeneszerzőtől hallottam már s magam is osztom azt a véleményt, hogy tulajdonképpen minden zene kortárs zene, hiszen a reneszánsz, a bécsi klasszikus vagy épp romantikus darabot is ugyanúgy saját szűrőnkön, saját tapasztalatainkon keresztül tudjuk csak értelmezni. TÓTH ENDRE KRITIKÁJA.
Igen, (majdnem) mindnyájan „tudjuk, mi történik őszi éjjel a galagonyával”. Weöres Sándor verséből tudjuk. De hogy november 4., az ötvenhatos forradalom eltiprásának évforduló-emléknapja utáni őszi éjen miként izzik a galagonya ruhája, mostantól sejtjük. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Zsótér Sándor úgy rendez Csehovot, ahogy Brechtet is szokott. Keményen, iróniába ágyazottan, hideg szenvedéllyel. A külső forma játékos-groteszk elemei néhol fölébe kerekednek a drámai matériának. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
Nemrégiben mutatták be az Örkény Színházban Csehov Meggyeskert című darabját Zsótér Sándor rendezésében. A beszélgetés még a bemutató előtt készült. CSÁKI JUDIT INTERJÚJA.
Stefanovics Angéla, a Kaisers Tv Ungarn Üregi Szidónia művésznője a legjobb női mellékszereplők egyikeként várja a díjkiosztót. Kitaszítottakról, nagyon színészekről és egyenrangú alternatív alkotótársakról beszélgettünk. STUBER ANDREA INTERJÚJA.
Kerekes Éva két kategóriában is a Színikritikusok Díjának jelöltje: Elfriede Jelinek Zsótér Sándor rendezte Nóra-átiratában főszereplőként, Ascher Tamás Peer Gynt-előadásának Asejaként mint mellékszereplő. RICK ZSÓFI INTERJÚJA.
Szalay László azt írja Vörösmartynak egy levelében, hogy a férfinak három nőre van szüksége: a feleségére, a szeretőjére és a reménytelen szerelemre. Jelinek három Nórát ír, a feleséget, a kurvát és a munkásnőt. Zsótér Sándor rendezésében mindezt a negyedik, Kerekes Éva mutatja meg. JÁKFALVI MAGDOLNA KRITIKÁJA.
A legújabb Szputnyik-bemutató Andersen meséjéből indul, de végül nem marad sok közünk hozzá. Ránk ijesztenek, hogy Molnár Gusztáv eltűnt, ő azonban szinte végig ott van a színpadon. A Hókirálynő pedig cseppet se hűvös, inkább forró teremtés. Szó szerint őrjítően tüzes. NAGY GERGELY MIKLÓS KRITIKÁJA.
Minimálszínház, amelyben nem a külső cselekvések fontosak – alig-alig vannak –, hanem a színészi jelenlét, a belső történések, valamint az Örkény István eredeti kisregényéhez is visszanyúló szöveg. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA.
Brecht óta a karfiol ápol és eltakar. És mi mindent: ölést, rablást, erőszakot és zsarolást, ahogy az egyik serény zöldséges mondja a darab vége felé. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
És megint bedugja hosszú nyakát a gólya, még hosszabb csőrében megint pólya csüng. Épp ideje, az előző gyermek megint csúnya véget ért. Anyusunk és Apusunk lankadatlan derűvel néz az újabb megpróbáltatás elé. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.