Homonnai Katalin

BACON VITRINÉBEN
Kosztolányi Dezső – Garai Judit: Nero / Stúdió K színház

A Vígszínház meghívott művésze, ifjabb Vidnyánszky Attila most nem úgy ficánkol és lubickol, mint, mondjuk, az anyaszínházában bemutatott Hamlet technocirkuszi porondján, hanem tényleg megindítóan vergődik és szenved a Stúdió K egzisztenciális szorongásokat befogadni és kifejezni képes színterén. Mint Francis Bacon festményeinek őrjöngő ketreclényei. BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez

ELTŰNT IDŐK NYOMÁBAN
Fekete Ádám: Reggeli dinoszauruszokkal (brontoszauruszokkal főleg) / Stúdió K Színház

Ki ne ismerné a gyermekkor iránti nosztalgiát? Néha visszamennénk a régmúlt időkbe, amikor még könnyű és gondtalan volt minden, vagy legalábbis annak tűnt, iskolába és osztálykirándulásokra jártunk, anyukánk sonkás szendvicsével a táskánkban, vagy csak álmodozva flamingókat kergettünk… DARIDA VERONIKA KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez

TÚLSÓZVA
Bakfitty / k2 Színház – Stúdió K Színház

Harminc-harmincöt esztendeje a magyar színház gyakran interpretált olyan drámaszövegeket, amelyekből „a sorok közül” kellett kihallani a jelentést. Manapság számos előadás az aktuális valóság unalomig ismételt szövegeivel, nyelvhasználatával él – és jó, ha van mögötte valami. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez