A bemutató egészén látszik a fehérvári társulat ereje, s külön méltánylandó az a kollektív munka, amelyet a színészek az előadás létrehozásába fektetnek. Nyilvánvaló, hogy a Tragédia folytatásának megszületése mind a vállalást, mind a szakmai színvonalat tekintve fontos esemény. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
Hargitai Iván
FOLYTATÁS?
„NINCS HOVA HÁTRÁLNI A VALÓSÁG ABSZURDITÁSA ELŐL” Beszélgetés Tasnádi Istvánnal
Idén júniusban mutatták be a Nézőművészeti Kft. és a Szkéné legújabb közös produkcióját, a Kartonpapát. Az előadást íróként és rendezőként is jegyző Tasnádi Istvánnal a szöveg jelentésrétegeiről, az abszurd határairól, és a politikai színházról is beszélgettünk. DÉZSI FRUZSINA INTERJÚJA.
ÉRIK A GYÜMÖLCS? A székesfehérvári Vörösmarty Színház elmúlt öt éve – 1. rész
Kétrészes elemzésben vizsgáljuk, mi történt a Vörösmarty Színház legutóbbi, 2012-es igazgatóváltása óta. Rendezőkről, társulatról, a színház és a város, illetve a színházi szakma kapcsolatáról szól az első fejezet. URBÁN BALÁZS ELEMZÉSE.
NYOMASZTÓ SÚLY F.M. Dosztojevszkij–Závada Pál: Bűn és bűnhődés / Vörösmarty Színház, Székesfehérvár
Ha a dialógusok valóban az „itt és most” érvényével képesek hatni, akkor nemcsak a párbeszédek szikráznak fel, hanem a csendek is feszültséggel telítődnek, s nem pusztán a szereplők által megfogalmazott gondolatok kavarnak fel, hanem az is erősen megérint, ahogy mindezt a szereplők át-, illetve megélik. Ám mindez nem következik be – legalábbis ezen az estén és számomra nem. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
„KAPTATUNK FÖLFELÉ” Beszélgetés Szikora Jánossal, a székesfehérvári Vörösmarty Színház igazgatójával
Régóta érik ez a beszélgetés. A kalandos sorsú rendező, Szikora János a rengeteg váltás és helyváltoztatás után lenyugodni látszik Székesfehérváron. Érdekes. CSÁKI JUDIT INTERJÚJA.
FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK Madách Imre: Az ember tragédiája 1. / Vörösmarty Színház, Székesfehérvár
Négy rendező, öt Ádám, öt Éva, négy Lucifer, a további szerepekben pedig a Vörösmarty Színház teljes társulata. Olyan előadás ez, amely minden színházi évkönyvbe, tanulmányba, összefoglaló jellegű írásba bekerül majd – függetlenül attól, hogyan is sikerült valójában. Amivel nem azt akarom mondani, hogy mindegy is, hogyan sikerült… URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
ZSARNOK, ÖSSZERAGASZTVA Tasnádi István: Kartonpapa / Vörösmarty Színház, Székesfehérvár
Megérkezik bátyjához és annak családjához a gyászoló özvegy – oldalán fiával és halott férjével. Igaz, ez utóbbi kartonból van, ám a nő és a fiú elmondása szerint ő vezette az autót idáig… URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
EMÁNUEL, A BORBÉLY Pierre-Augustin Caron de Beumarchais: Figaro házassága / Vörösmarty Színház, Székesfehérvár
A grófi palota nagytermének három oldalán mennyezetig rügyeznek az elejtett agancsosok trófeái. Aki itt lakik, az már sok bakot lőtt életében. Meglehet, tanúi leszünk egy újabb akciónak? GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
„BÍZOM ABBAN, HOGY NEM VAGYOK ANNYIRA UNALMAS” Beszélgetés Cziegler Balázs díszlettervezővel
Cziegler Balázs szerint a jó rendezőnek határozott elképzelése van, de nem nyomja el a tervezőt, vizuális kérdésekben feltétel nélkül hallgat rá, és képes rá alkotótársként tekinteni. PAPP TÍMEA INTERJÚJA.
„MERT AZ MAGA TŰZ… UGY VIGYÁZZATOK:” Pintér Béla: Szutyok / Vörösmarty Színház, Székesfehérvár
Amikor egy Pintér Béla-darab előadásában egy fia Pintér Béla sem mutatkozik, akkor lehet igazán felmérni, vagy legalábbis megérezni a Pintér Béla-dráma formátumát, a szöveg értékeit vagy esetleges gyengéit. STUBER ANDREA KRITIKÁJA.
MINTHA MOLIÈRE IDEJÉBEN JÁTSZÓDOTT VOLNA… Beszélgetés Rusznyák Gáborral
Nem vagyok mindenáron színházcsináló – mondja Rusznyák Gábor rendező. Van egy pont, amikor ha nem, akkor nem. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA.
FALON INNEN ÉS TÚL Dosztojevszkij: A félkegyelmű / Székesfehérvári Vörösmarty Színház
Az első felvonás végén a Rogozsint játszó László Zsolt áttöri a hátsó falat. Kicsiny, szakrális tér nyílik meg előttünk, és nincs más választásunk, mint hogy közelebbről megismerkedjünk vele – lévén, hogy csak ezen keresztül lehet kijutni a büfébe. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
ELHAGY A TEST A szerető álma / Rózsavölgyi Szalon
A szaxofon tehet mindenről. Érces, dévaj hangjai beúsznak az elektronikus zongora futamai alá; finom dzsesszfíling, csipetnyi melankólia, meg némi erotika, megbizsergetik a szívet, a lelket, a gyomrot, s egyéb testrészeket. Mire föleszmélsz, már levettek a lábadról. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
VÁNKOSTÁNC Závada Pál: Jadviga párnája – Belvárosi Színház (Orlai Produkció)
Az író mesterfokon oldotta meg a némi tartózkodással várt munkát, saját nagysikerű művének színpadra ültetését. A regény legfontosabb tartalmai, erényei, jegyei megmaradtak, de egy másik Jadviga párnája keletkezett. Szuverén alkotás. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
RITKA NAPKITÖRÉSEK John Murrell: Az isteni Sarah / Belvárosi Színház
A címszereplő, az 1844-ben született Sarah Bernhardt szeszélyesen végletes művész és minden porcikájában különleges asszony volt. „Szent szörnyeteg”, mint a színlap tudatja. Felkavaró szélsőségesség, formátumos öntörvényűség az előadást meg sem környékezi. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.