Hargitai Iván

FOLYTATÁS?
Márton László – Darvasi László – Závada Pál – Tasnádi István: Az ember tragédiája 2.0 – székesfehérvári Vörösmarty Színház

A bemutató egészén látszik a fehérvári társulat ereje, s külön méltánylandó az a kollektív munka, amelyet a színészek az előadás létrehozásába fektetnek. Nyilvánvaló, hogy a Tragédia folytatásának megszületése mind a vállalást, mind a szakmai színvonalat tekintve fontos esemény. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez

NYOMASZTÓ SÚLY
F.M. Dosztojevszkij–Závada Pál: Bűn és bűnhődés / Vörösmarty Színház, Székesfehérvár

Ha a dialógusok valóban az „itt és most” érvényével képesek hatni, akkor nemcsak a párbeszédek szikráznak fel, hanem a csendek is feszültséggel telítődnek, s nem pusztán a szereplők által megfogalmazott gondolatok kavarnak fel, hanem az is erősen megérint, ahogy mindezt a szereplők át-, illetve megélik. Ám mindez nem következik be – legalábbis ezen az estén és számomra nem. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez

FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK
Madách Imre: Az ember tragédiája 1. / Vörösmarty Színház, Székesfehérvár

Négy rendező, öt Ádám, öt Éva, négy Lucifer, a további szerepekben pedig a Vörösmarty Színház teljes társulata. Olyan előadás ez, amely minden színházi évkönyvbe, tanulmányba, összefoglaló jellegű írásba bekerül majd – függetlenül attól, hogyan is sikerült valójában. Amivel nem azt akarom mondani, hogy mindegy is, hogyan sikerült… URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez

ELHAGY A TEST
A szerető álma / Rózsavölgyi Szalon

A szaxofon tehet mindenről. Érces, dévaj hangjai beúsznak az elektronikus zongora futamai alá; finom dzsesszfíling, csipetnyi melankólia, meg némi erotika, megbizsergetik a szívet, a lelket, a gyomrot, s egyéb testrészeket. Mire föleszmélsz, már levettek a lábadról. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez